Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

munkatársai; a kísérleteknél segédkező K. Jónás Ödön műegyetemi tanár és Pfeifer Ignác MÁV vegyész. A „Technológiai Iparmúzeum Közleményei" című folyóirat 1899.'évi december 31-i számában kimutatták, hogy a Bánki szabadalma alapján gyártott motornál a benzinfogyasztás „az eddigi benzinmotorok fogyasztásának mintegy fele, sőt még a nagy feltűnést keltett Diesel-motor fogyasztásánál is valamivel csekélyebb". Hasonlóképpen jártak el az elektrotechnika terén is, ahol az újabb rendszerű dinamógépek, elektromotorok, lámpák és más eszközök állandó tanulmány és kísérletezés tárgyai voltak. Ily módon érdemleges szaktanácsokat adtak, szakvéleményekkel szolgáltak és tapasztalataikat publikálva, az abban az időben még elég szegényes műszaki szakirodalmunkat érdemleges művekkel gyarapították. Például: Táborszky Ottónak a lokomobilokról és a gőzkazánokról írott munkája, Straub Gyula és Mezey Barna elektrotechnikai tárgyú könyvei igen népszerűek voltak. Ebbéli ténykedésükben és a kísérleti munkájukban nagy segítségükre volt a Technológiai Iparmúzeum jól szervezett szakkönyvtára, amely hazánk első, és hosszú időn át egyetlen nyilvános ipari-technikai könyvgyűjteménye volt, amelyet bárki ingyen használhatott. (10) A Technológiai Iparmúzeum a századforduló időszakában évente már átlagosan 150 műszaki vizsgálatot, szakvéleményt és szaktanácsot szolgáltatott. (Számukat a következő oldalon található táblázat tünteti fel.) (11) Mint az iparágankénti kimutatásban látható, az intézet fennállásától számítva, az első világháború küszöbéig összesen 10.257 műszaki vizsgálatot végzett, szakvéleményt és szaktanácsot adott (az utóbbi kb. a felét, 5560-at, tette ki). A legtöbb műszaki vizsgálatot a vegyipar részére végezték. Számuk különösen megnőtt az 1907—1913-as időben, évente átlagosan kb. 200. Az összes vizsgálatnak csaknem egyharmadát az akkoriban erősen kifejlődő vegyészeti iparunk igényelte. Jelentős mennyiségű vizsgálatot folytattak a papíriparban (722) és a zsiradékiparban (595), a textil- és a gépipar közel azonos arányban szerepelnek (486, 458). Viszonylag jelentős a bőripari vizsgálatok száma (342) tekintve, hogy részére megfelelő műhelyt az ún. bőrkísérleti állomást az V. ker. Visegrádi utca 99. sz. alatt csupán 1908-ban rendeztek be (vezetője Klemp Gusztáv volt). Ebben a bérelt házban kapott elhelyezést még a zsiradék- és szappanipari műhely (Leimdörfer Joachim), valamint az illanó olajok laboratóriuma is, Gerster Miklós vezetésével. E három laboratóriumban 8 mérnök és a segédszemélyzet sikerrel kezdte meg működését. Az iparral jó kapcsolatot alakítottak ki. így például 1908-ban hazánkban 12 új szappangyár alakult, és ezek a berendezési és üzemi tervek ügyében csaknem kivétel nélkül felkeresték az intézetet és kikérték tanácsát. Ennek eredményeképpen már az első évben 7 gyár olcsóbban és tökéletesebben termelt. Az intézet vezetése alá helyezték 1910-ben a KM által 1901-ben létesített központi agyagipari műhelyt is, amely 1911. júliusig tartozott az intézethez. Ebben Egry István szakértő tanár vezetésével két művezető, illetve munkás segédkezésével agyagipari kísérleteket — köztük például Petrik Lajos részére mázak égetését — végeztek, valamint anyagvizsgálatokat folytattak. Bár számszerűen értek el eredményeket, a munka színvonala és a fejlődés üteme nem volt kielégítő. Ezt önkritikusan az intézet új igazgatója Gaul Károly (1854—1932) így fejezte ki: „Az intézet különleges helyzeténél fogva nem fejleszthette a kísérleti ügyet abban a mértékben, mint azt annak jelentősége méltán megkövetelte volna és mint amelyben a külföldi kísérleti intézmények nagy része fejlődött." Az okok között említette az intézet szűk kereteit; első-