Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Az első jelentősebb hazai kísérlet rendszeres ipari (műszaki) sajtóreferelásra, az „Ismertető” hasábjain 1836/37-ben

hogy ilyen gépet nemcsak a gazdag birtokosok szerezhetik be, ugyanis „alapítatthatnak olly egyesületek, kik azt megszerezhetnék, és szomszédaiknak használatára ki bérlőlhetnék". A tömörítvény rámutat a gőzekének a hazai felhasználási lehetőségére is: „Nálunk Magyar honunkban, hol úgy is kitérjedségéhöz képest a' gazdasági erő kevés, — nyereséges lenne tán illyeket szerzeni, és erő hiányát műszerlegesen szaporítani." (Ismertető, 1836. 18. sz. okt. 30. 142—143. p.) Előfordult olyan eset is, hogy külföldön megjelent magyar vonatkozású cikket ismertettek, ilyen volt amikor Linberger pesti cukorgyárosnak a prágai „Oeconomische Neuigkeiten und Verhandlungen"-ben megjelent cikkét referálták „Répaczukorkészítés Magyarországon" címmel. A Pesten cukorgyártó szakembereket kiképző szakiskolát létesítő gyáros beszámol tanítási módszerének eredményeiről, (3) továbbá ismerteti a Magyarországon működő nagyobb cukorgyárakat. Egyébként az „Ismertető" későbbi évfolyamaiban is sokat foglalkozott Linberber személyével, gyárával, az országban az általa alapított cukorgyárakkal és tanítási módszerekkel. (Ismertető, 1836. 10. sz. márc. 5. 39. p.) Sajnos az 1836 júliusától 1937 júliusáig az „Ismertető" hasábjain működő intenzív referáló tevékenység nem folytatódott tovább, hogy miért szüntették meg, annak indokolására nem került sor a lap hasábjain. Feltehetően a kellő érdeklődés hiánya kényszerítette őket erre az intézkedésre. Az eltelt valamivel több mint egy év alatt közel négyszáz (398), referátumot közöltek. Ezen tekintélyes mennyiségű anyag megérdemelné a részletesebb feltárást is. Az ipari, műszaki referálói tevékenység viszonylagosan kedvezőtlen fogadtatása Borsost nem késztette meghátrálásra, — nem gondolt kiadványának megszüntetésére anyagi veszteségei ellenére sem — inkább változtatott folyóiratának jellegén, és ezután elsősorban gazdasági, agrár és kereskedelmi vonatkozású cikkeket közölt, de helyt adott továbbra is ipari, műszaki közleményeknek és időről időre külföldi szaklapokból átvett referátumoknak is. (4) Az „Ismertető" második korszaka (1837. júl. —1841. dec.) Borsos Márton lapja profiljának megváltoztatásától az előfizetők számának a növekedését remélte, egyben megpróbált nevesebb szerzőket, vidéki levelezőket megnyerni közreműködőknek. Azt is bejelentette, hogy a továbbiakban főlesg eredeti közleményeknek adnak helyt és azokért fizetni is fognak: „Jelentjük egyszersmind, hogy folyóiratunk' köréhez képest eredeti értekezéseket is elfogadunk, nyomtatott árkusát, miután ti. lapjainkban közöltettek, 8 pengő forintokkal jutalmazandók, csakhogy bérváltottan, vagy biztos alkalommal kérjük beküldettni." (Ismertető, 1837. 12. sz. nov. 30. 100. p.) Az „Ismertető" azért tudott kimozdulni a holtpontból, mert néhány kitűnő szakember szerzőt sikerült bevonni a munkatársi gárdába. Ezek közé tartozott Nóvák Dániel (1798—1849) építészmérnök, akinek folyamszabályozással, hídépítéssel — és más műszaki témákkal — foglalkozó cikkei tényleges érdeklődést elégítettek ki az akkoriban meginduló Duna-híd építkezések miatt. Nóvák a „Hazai ügy" című tanulmányában is e témakörrel foglalkozott, ugyanis felveti a híd helyett egy Duna alatti alagút kialakításának a lehetőségét. A szerző a következőképpen érvelt ötlete mellett: ,,a' nagy Közönségre nézve talán több benyomást szülne, ha javaslatba hoznának a' kétes híd helyett egy tunnelt, melly végett a' Krisztina-városi egyház frontjának irányában, a' Horváth-kertház mellett azon kis utsza végezténél, melly a' várhegyre mutat, — az ottani