Technikatörténeti szemle 15. (1985)

TANULMÁNYOK - Móra László: Fejezetek a magyarországi tudományos kutatás történetéből I.

Az ipari-technikai kísérletezés és kutatás az első időszakban főleg a következő anyagok megvizsgálására terjedt ki. Az építő- és szerkezeti anyagokat (természetes és mesterséges köveket, téglákat stb.) nyomó- és hajlítószilárdságra, tartósságra, kopásra, fagyállóságra, hőszigetelésre stb. vizsgálták. Az ún. habarcs- és kötőanyagok (mész, cementféleségek stb.) térfogatállandóságát, őrlésfinomságát és egyéb kötésviszonyait állapították meg. A homokot és kavicsot, betont stb. a belőlük készült próbakockák alapján különböző terheléseknek vetették alá. A vas- és acélanyagokat rugalmas és maradandó alakváltozásokra (húzó-, nyomó-, hajlító-, nyíró-, csavaró- és ütőpróbákon) vizsgálták és mérték a megmunkálásuk közbeni technológiai tulajdonságokat, melyek hőhatásra, illetve mechanikai hatásokra mutatkoztak. A metallográfiai vizsgálatok során pedig mikroszkóp segítségével állapították meg a szövetek szerkezetéből az előforduló hibákat. További csoportba tartoztak a gépek üzeméhez szükséges tüzelőanyagok, kenőanyagok (például az olaj fajsúlya, viszkozitása) és a víz, elsősorban a kazántápláláshoz szolgáló víz mennyiségi és lúgossági fokának, magnézium stb. tartalmának vizsgálatai. Ezek mellett a tüzelő berendezések szerkezetét, hatékonyságát kutatták. Végül az egyéb anyagokat, mint a papiros és a textilipari gyártmányok, a bőr-, festék-, zsiradékipar stb. anyagaira és termékeire terjedtek ki az anyagvizsgálatok. Hogy a mérnöki munkában mindenütt a célnak megfelelő anyagot használják, a múlt század második felében elkezdődtek a tudományos anyagvizsgálatok, amelyekben az anyag tulajdonságainak vizsgálása és minősítése egybefonódott a búvárkodó, tudományos kutatói tevékenységgel. Az ez irányú magyar kísérletezés megindulása kb. ugyanabba az időbe esik, amelybe a németországi, és Horváth Ignác (1843—1881) műegyetemi tanár nevéhez fűződik, ö volt az első, aki erre a célra a József Műegyetem műszaki mechanikai tanszékén műhelyt rendezett be és azt az 1871—72. években egy Clair-féle 120 tonnás sajtóval, majd egy Werder-féle 100 tonnás univerzális próbagéppel, valamint a Bauschingerféle és több más deformációmérővel és dinamométerrel szerelt fel. Magyarországon ő végezte az első laboratóriumi vizsgálatokat az 1875—77. években, a főváros megbízásából útburkolóanyagok (különböző kőzetek és kongó téglák) szilárdságának meghatározására. (6) Horváth halála után tanszékét és laboratóriumát Nagy Dezső (1841—1916) vette át, aki az akkoriban erős fejlődésnek indult cementipar érdekében a cementvizsgálatokra fektette a súlyt és a laboratóriumát is ez irányban fejlesztette. Munkáját korlátozta, hogy laboratóriumát — a Műegyetem szűkös elhelyezése folytán — a Nagel-ház szomszédságában lévő vámház földszintjén helyezték el. Amikor a Műegyetem saját hajlékába költözött a Múzeum körútra, a műszaki mechanikai laboratórium az épület tágas alagsorába került, és a fellendülő cementipar érdekében a cementvizsgálatokat tovább fejlesztette. Az ehhez szükséges gépi berendezéseket (golyós malmot stb.) beszerezte, továbbá felállította a fémpróbatestek előállításához szükséges műhelyt is. Munkássága eredményeképpen megbízták a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által kiküldött ún. „cement-bizottság" vezetésével, amely azután elnöklete alatt tette közzé 1890-ben a portlandcementekre megállapított szabályzatát. Nagy Dezső műegyetemi tanár érdeme, hogy a kormány a tanszékén hivatalos nyilvános kísérleti állomást szervezett az építő- és szerkezeti anyagok főleg mechanikai tulajdonságainak megvizsgálására. Az általa kidolgozott szervezeti szabályzat — jóváhogyta a VKM és KM 1894. évi 1138. eln. sz. rendeletével — értelmében „A m. kir. József-Műegyetem műszaki mechanikai laboratóriumával kapcsolt Kísérleti