Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok

tását helyben igyekeztek megoldani. Foglalkoztak ezen kívül kereskedéssel is. Az idegenből behozott árukat a kereskedők bizományban a szerkovácsoknál és műszerészeknél helyezték el, majd azok értékesítették. A mesterek az ország három legjelentősebb városában, Pozsonyban, Pesten és Budán telepedtek le, és az ipar főként Pesten ért el magas fejlettséget. A török kiűzése után, a 17. század végétől, az újjátelepedő városban nagy szükség volt az iparosokra. Már 1689. okt. 7-én felvették a polgárok közé Moltauer János Györgyöt, akinek foglalkozása szerszámkészítő (Bornmacher — esztergakészítő) volt (6). Egyes forrásokban ezermesternek (Tausendkünstler) is nevezik (7). A Pfalzból betelepedő Moltauer bizonyára a többi új iparos számára készített egyszerűbb szerszámokat. Pesten a 18. század közepén kezdődött meg a szerkovácsok folyamatos betelepedése. Bajorországból költözött Pestre Stentzer Zsigmond, aki 1759. aug. 22-én kapott polgárjogot. A Belvárosban, a Magyar utcában rendezte be műhelyét és boltját (8). 1792-ben örökös nélkül halt meg, amikor vagyonát 14 157 Ft 20 1/4 krajcárra becsülték (9). Készárui ebből 285 Ft 26 5/8 krajcárt értek. Betelepedéskor műszerkovácsnak (Zirkelschmied) nevezték, hagyatékában azonban igen változatos termékeket találtak a leltár készítői. Elsősorban mérlegeket, mérlegkarokat, súlyokat és egyéb tartozékokat készített, de igen sok volt műhelyében a szerszám is: fúrók, harapófogók, körzők, kalapácsok stb. Az általánosan használt szerszámok mellett egyes mesterségek speciális eszközeiből is találunk Stentzer Zsigmond műhelyében. Például a kovácsok számára tűzverőket, kovácsvasakat, a kádároknak kerékvasakat, dongafúrókat, a mészárosoknak állatmérlegeket, az asztalosoknak csapfúrókat, padra szerelhető satukat, a lakatosoknak csavarkulcsokat, gyűrűket, a cipészeknek vargakalapácsot készített. Voltak ezen kívül szitakések, bádogollók, üveges fogók és kalapácsok, dohánymetszőkések, lámpák, cukorcsípők, kávéőrlők stb. is. A termékek leírása a 18. század közepén a szerkovácsipar fejlettségéről ad képet. A zömmel vasból készült áruk összetétele differenciáltabb, mint a kovács és lakatos termékeké, és azok jellegzetes cikkei (a zárak és patkók) nem találhatók meg az idézett szerkovács műhelyében. E differenciálódást a lakatosok és kovácsok céhes előírásai is elősegítették, amelyek megtiltották, hogy a céhtagokon kívül bárki készítse hagyományos cikkeiket. 1767-ben Budáról költözött Pestre Sempf András szerkovács (Zeugschmied), majd 1791. aug. 13-án kapott polgárjogot a legjelentősebb pesti szerkovács család őse, Wagner Mátyás, aki Ausztriából telepedett át (10). A 18. századi polgárok sorát Sofner József műszerkováccsal (Zirkelschmied) zárhatjuk, aki Sziléziából jött Pestre, és 1793. márc. 9-én lett a város polgára (11). A 18. század végén Pesten élő mesterek azonban nem voltak mind polgárok. A felsoroltakon kívül itt dolgozott a század utolsó éveiben Hanck András és Steklin János is, aki 1822-ben halt meg (12). Az 1797/98-as iparos összeírás szerint a pesti műszer- és szerszámkészítő iparban a következők tevékenykedtek: — 5 műszerkovács mester — 1 műszerkovács legény — 1 szerszámkészítő — 2 szerkovács — 1 szerkovács legény. Mindkét legény önálló lakással rendelkezett, adózott mestersége után. így nemcsak mesterénél dolgozott, hanem önállóan is (13).