Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Sarudy Mária: A szlovák vasgyártás történeti forrásai a kapitalizmus korában

a negyedik 1896-ban, az ötödik 1900-ban, a hatodik 1910-ben és a nyolcadik évfolyam pedig 1914-ben. Minden évfolyam szerkesztője és kiadója Déry Károly volt. A „Magyar Bánya-Kalauz" megbízható adatokat közölt az egyes üzemek teljesítményéről, technikai felszereltségükről, a termelésről, az üzemekben dolgozó munkások és tisztviselők számáról. A 19. század második felében a Budapesti Statisztikai Hivatal időszakos kiadványokat tett közzé a „Hivatalos Statisztikai Közlemények"-et, amelyek tartalmazták többek között a történelmi Magyarország 1885. évi országos ipari statisztikai adatait is. 1898-ban pedig Edvi Illés Aladár összeállításában jelent meg egy összefoglaló jellegű munka, amelyik a történelmi Magyarország ipari statisztikájáról tartalmazott adatokat. A vasiparra vonatkozó összehasonlító statisztikai adatok vizsgálatához nagy segítséget nyújtanak a „Magyar Statisztikai Évkönyv" megfelelő számai. 1895-től kezdődően a Pénzügyminisztérium is megjelentetett a történelmi Magyarországra vonatkozó statisztikai jellegű kiadványt „Adatok a magyar kincstári bányászat és azzal rokonágazatok állapotáról" címmel. Ebben a kiadványban a terület egyik legjelentősebb vaskohászati üzemének, az állami kézben levő Zólyombrezói (Podbrezová) vasgyár termeléséről olvashatunk rendszeresen közölt adatokat. A 19. század 70-es éveitől egyre jelentősebb metallurgiai forrásértékű munkákat találunk, ilyenek pl. Kerpely Antal kohászati munkája, aki a vaskohászatban legfőbb tekintélynek számított. Ez a kiemelkedő szakember a 19. század utolsó harmadában volt a legtevékenyebb. Ekkor — 1868—1881 között — publikálta tudományos munkáinak nagy részét, amikor a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián mint a vaskohászat professzora tevékenykedett. Kerpely monográfiája „Das Eisenhüttenwesen in Ungarn, sein Zustand und seine Zukunft" („A vaskohászat állapota és jövője Magyarországon") 1872-ben Selmecbányán jelent meg könyvalakban, a mű jelentős forrásértékű adatokat tartalmaz a 19. század 70-es éveinek vastermeléséről. Kerpely ebben a munkájában a történelmi Magyarország 166 helységének vaskohászati üzemeit értékelte technikai és közgazdasági szempontból. A könyv alapjául egy 1870-ben tett tanulmányút szolgált, ennek keretében személyesen tekintette meg ezeket a kohászati üzemeket és bányákat. A szerző részletesen feltérképezte az egyes üzemeket, azok hiányosságait, részletes elemzést készített és konkrét javaslatokat tett a hibák és a technikai hiányosságok megszüntetésére, ezek közül néhányat a következő években végre is hajtottak. A könyvet Magyarország vaskohászati üzemeit feltüntető két részletes térkép egészítette ki, ez egyben osztályozta is a legjelentősebb vasgyárakat. Egy következő táblázat a kohászati üzemek technikai felszerelésének elemzését adja, míg egy másik pedig a nagyolvasztók méreteit sorolja fel. Ebben a monográfiában megkapjuk a vaskohászat megbízható és részletes üzemi adatait, ezért a témát kutatók számára nélkülözhetetlen ez a mű. Forrásértéket tekintve ugyanilyen jelentős Kerpely 1877-ben megjelent tudományos igényű kiadványa, amely „Magyarország vaskövei és vasterményei" címet viselte, és ezt németre is lefordították (6). Kerpely művében szemléletes képet adott Magyarország vaskohászatáról, nyersanyagforrásairól és megjelölte azt az irányt amerre a vastermelésnek haladnia kell és ismertette a legkedvezőbb ércfeldolgozói eljárásokat. Kerpely nevéhez fűződik egy időszaki kiadvány megjelentetése, amely a „Bericht über die Fortsschritte der Eisenhüttentechnik" („Tájékoztató a Vas-