Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

48 354,13 korona értékben. A gyűjtemények közül egyedül a szakkönyvtár fejlődött. Az elhunyt könyvtáros helyébe 1907-ben Ferenczy Emil oki. mérnök, ipariskolai tanár került. Könyvtárossága idején főleg a folyóiratok szaporodtak: az 1907. évi 222 féleségről 1913/14-re 321-re emelkedtek, a könyvtár állománya pedig 15 002 kötetről (1907. évben) 1913—14. évre 22 317 kötetre nőtt. Az Iparmúzeum programjában szereplő kísérletügy, vizsgálatok céljaira 1908-ban Visegrádi u. 99. sz. alatt házat béreltek és itt működött a szappanipari laboratórium, a bőripari kísérleti állomás, majd 1909-től az illanó olajok laboratóriuma. A KM 1910-ben a központi agyagipari műhelyt is az Iparmúzeum vezetése alá helyezte. Mindezeket azután 1911-ben kivették hatásköréből és a Budafokon létesült M. kir. Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet keretében egyesítették. Ezzel az Iparmúzeumban a vizsgálatok, szaktanácsok száma erősen lecsökkent: az 1909—10-ben végzett 2178-ról 1913—14. évben 483-ra fogyott. A kísérletüggyel kapcsolatos gépsegélyezések intézése is visszaesett. Ekkor már a KM maga végezte a kérvények ügyét, az iparosokat pedig az iparkamarák, valamint az iparfelügyelők ellenőrizték. Az ügykör csökkenését jelzi, hogy míg 1907-ben 450 iparos 962 gépet kapott, addig 1913-ban már csak 156 iparos részesült 439 gépsegélyben. Az utolsó békeévben, 1913-ban az intézet egy pillantást vetett — fennállása 30. évfordulóján — múltjára. A jubileum egyetlen külső megnyilvánulása az a könyv volt, amelyben Gaul igazgató és beosztottai főleg a statisztikai adatokkal jellemezték munkájukat, a megtett utat. Sajnos a gyűjteménytárról egyetlen adatot nem közöltek, helyette szinte eredményként jelentik megszüntetését: „Az intézmény a legújabb korszakában muzeális jellegét csaknem teljesen elveszítette és inkább speciális szakoktatással működő élő és éltető iparfejlesztési intézménnyé alakult" (13). Az első világháború hatása, az utolsó évek 1914-ben kitört az első világháború, amely az Iparmúzeum ténykedését is messzemenően korlátozta. A mozgósításkor mind a tanfolyamok oktatói, mind a hallgatók közül sokan bevonultak és a háború a tanfolyamok körét is megváltoztatta. A hadi gyártáshoz szükséges szakmákra (elektromotor-gépkezelő, fémvágó, autogénhegesztő stb.) rendezték őket és 1915/16. évtől megindultak a hadirokkant-tanfolyamok is. Egyeseken, így a szűcsiparin, a rokkantakon kívül a hadbavonultak feleségei, leányai is részt vettek. Olyan új iparágak is születtek, mint a „plakettipar" és megnőtt a kereslet — a temetkezési vállalatok részéről — a pácoláshoz, politúrozáshoz értők iránt. A szaktanácsadás pedig az anyaghiányok pótlását célozta, de fegyver-bőrtok, hószemüveg stb. készítésére, tábori kályhák szállítására is sok tanácsot kértek. A háború alatt kiállításokat nem rendeztek, mert a Technológiai Iparmúzeum termeit a Magyar Egyesült Textilművek ruha varrodájának engedte át, amely katonai ruházatot készített. Az intézet személyzetének javarésze is bevonult, az itthoniakat pedig a KM-ba berendelték hiányaik pótlására. A létszám Gaul igazgató idejében 5—7 tanárból, 3—4 tisztviselőből, 3 művezetőből és 8 fizikai dolgozóból, összesen 20—23 főből állott, akiket 6—8 szakértő támogatott. A háború utolsó éveiben (1918) az intézethez 7 tanár (Mezey Bertalan, Ordódy János, Kertészffy János, Egry István, Streihammer Antal, Balogh József és Balázs Pál) tartozott, de nem tudjuk közülük kik teljesítettek katonai szolgálatot. A budafoki kísérleti