Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

nyebb megoldást választották; mivel valamennyit nem tudták összegyűjteni, a meglévőket is hagyták elkallódni. Pedig ekkor már mozgalom indult az országban található műszaki tevékenység és ipari fejlődés eredményeinek a gyűjtésére. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyének 1908. márc. 15-i számában — Méhely Kálmán tollából — közlemény jelent meg, amely az erre a célra megvalósult külföldi múzeumokat, elsősorban pedig a müncheni Deutsches Museumot ismerteti és nálunk is ehhez hasonló felállítását sürgeti. A technikai és természettudományi emlékek megóvása érdekében a KM is akcióba lépett és Edvi Illés Aladárt Méhely Kálmánnal együtt hivatalosan kiküldte a kérdés tanulmányozására. A látottak alapján nevezettek egyértelműen javasolták egy magyar technikai múzeum létesítését, ami azért is szükséges, nehogy a külföldiek az összes valamirevaló emlékünket megszerezzék. Arra hivatkoztak, hogy már a Deutsches Museumba került egyebek közt Mechwart András első hengerszéke és gőzekéje, Bánki Donát első motorja, a Pollák Antal—Virág József-féle gyorstávíró, valamint Zipernowsky Károly transzformátorának első példányai. A Bécsben működő múzeumnak pedig átengedték egyik legrégibb gyárunknak, az Egger-féle gyárnak a hazai elektrotechnikai ipar fejlődését visszatükröző gyűjteményét egyszerűen azért, mert megőrzésére nem volt hely a gyárban, és „olyan hazai intézményünk pedig nem volt még akkor, amelyikben ezt a gyűjteményt elhelyezni lehetett volna — írták jelentésükben. Ily módon a hazai iparvállalatok felajánlják és átengedik hasonló értékes tárgyaikat a müncheni és bécsi múzeumoknak." Javasolják ezért, hogy a Közlekedési Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeum műszaki osztályát korszerűsítsék, valamint a létesítendő gyűjteményt egyelőre az új Műegyetem lágymányosi épületében helyezzék el (12). A hivatalos jelentés tehát erre a célra meg sem említi a Technológiai Iparmúzeumot, holott az említett tárgyak közül a Mechwart-féle hengerszék, a Bánki motorok, vagy az Egger-gyárban készült lámpaizzók tablója régebben itt voltak kiállítva és hosszú időn át szerepeltek gyűjtemény tárának katalógusában. Erről Edvi Illés Aladárnak tudomása lehetett, hiszen 1901-ig az Iparmúzeum szakértője volt és feladatai közé tartozott a gyűjtemény tárgyak ismertetése. Azonban ezekben az években (1908—9-ben) már a KM ipari műszaki osztályát vezette, ide tartozott az iparfejlesztés és ennek gyakorlati eszközeként, megváltozott profillal működő Technológiai Iparmúzeum. Ezért inkább úgy határoztak, hogy egy teljesen új, erre a célra szolgáló intézményt létesítsenek. E tárgyban 1909 januárjában a KM-ben értekezletet tartottak, majd átiratot intéztek a VKM-hez és ebben a Magyar Technikai Múzeum részére a Múzeum körúti régi műegyetemi helyiségek átengedését kérték. A VKM a kérést nem teljesítette, mert az épületet a Tudományegyetem bölcsészeti kara időközben elfoglalta. Még ezután is napirenden maradt az ügy: a KM a költségvetésének iparfejlesztési rovatában a Kísérleti Állomással együtt a Technikai Múzeum felállítására is beállított bizonyos összeget az 1911-től 1918-ig terjedő években. A hitelt azonban senki nem vette igénybe és a Magyar Technikai Múzeum ügye elaludt. E fejleményeket azonban előre nem láthatták, valószínű, hogy az Iparmúzeum bízott a Technikai Múzeum közeli felállításában. Ezért úgy döntött, mint azt az 1911—12. évi jelentésében írta: „A gyűjteménytár muzeális jellegű gyűjtemény tárgyakkal való fejlesztését már beszüntette." Az ily módon lecsökkent gyűjteménytár az 1911—12. évben 2342 tárgyból, ill. gyűjteményből, a legutolsó adat szerint 1913—14-ben 2072 tárgyból, ill. gyűjteményből állott