Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

11. Az Iparmúzeum és az Ipariskola közös könyvtára 1896-ban. terem 70 ülőhelyre történt bővítése után 19 164-re emelkedett. A fejlődést megtörte, hogy tanár-könyvtárosa, Grünwald István 48 éves korában, 1907-ben tüdőbajban meghalt. A halálozások egyébként is megváltoztatták a személyi állományt. Még 1902-ben elhunyt Taborsky Ottó igazgató, akiben az intézet jól képzett szakembert veszített. (Emberségére jellemző, hogy Újpesten élő, korán özvegységre jutó huga gyermekeit, köztük Stromfeld Aurélt, a Tanácsköztársaság későbbi vezérkari főnökét, anyagilag támogatta, iskoláztatását biztosítatta.) Személyét nem tudták pótolni, ezért Hegedűs főigazgató vette át az intézet vezetését. Helyettesül Straub Sándort jelölték, ő azonban pár hónap múlva áthelyezését kérte egy szakiskolába. Helyükbe Mezey Bertalan és Ordódy János gépészmérnökök kerültek, akik gyári tapasztalataikat főleg a szakkiállítások rendezésében, valamint a tanfolyamokon kamatoztatták. A szakértők körét is bővítették és a pénzügyek intézésére az adminisztrációt 3 „szám-vivővel" (számszaki tisztviselővel) megerősítették. Az Iparmúzeum létszáma 1906-ban Hegedűs főigazgatón kívül 2 tanárból, 3 gazdasági tisztviselőből, 1 irodavezetőből, 1 gépírónőből, 3 művezetőből és 8 fizikai dolgozóból, összesen 18 főből állott. E létszám kevésnek bizonyult az egyre jobban növekvő feladatok ellátására, és ez is hozzájárult az újabb szervezeti változtatáshoz. Az önállósult Technológiai Iparmúzeum A század elején a budapesti Állami Felső Ipariskola nagyarányú fejlődésének indult: tanulóinak száma az esti tanfolyamok hallgatóival meghaladta a 2000-et. Vezetése egy ember teljes energiáját kívánta és ezért a két testvér-