Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Móra László: A technológiai iparmúzeum negyvenéves története (1883–1923)

Az Iparmúzeum a millenniumkor és a századforduló idején Űj elhelyezésében, kedvezőbb feltételek között, munkakörét újabb iparágakra kiterjesztve folytatta tevékenységét. Az előadásokat, tanfolyamokat a Középipariskola helyiségeiben tartották és a gyakorlati foglalkozásokhoz az iskolai műhelyeket, laboratóriumokat is felhasználták. Az elektrotechnika iránti nagy érdeklődésre tekintettel az e tárgyban rendezett előadásokat 1892/3. évtől elektrotechnikai, később dinamógépkezelői tanfolyamok váltották fel, átlagosan 160—170 hallgatóval. 1894-ben beiktatták az előadásokba a kereskedelmi könyvvitelt és egyéb közgazdasági ismereteket. A rajztanfolyamok résztvevői is megnőttek, az iparoshallgatók szorgalmát fokozták a jutalmak, elsősorban Thék Endre alapítványa, amelynek kamataiból évente megjutalmazták — az 1889. évi alapítólevél szerint — a legjobb bútorrajz készítőjét, aki azonban „csak magyar honpolgár lehet valláskülönbség nélkül". Munkájuk extenzív irányú kiterjesztése is elkezdődött: a VKM 1890. jún. 23-i 26 874. sz. intézkedése értelmében műszaki vizsgálatokat végezhettek a kémia, elektrotechnika és fizika, a fa- és fémipar, gépészet és építészet terén. Mivel a múzeumban csak gépészmérnökök voltak, a többi szakterület vizsgálataira az ipariskola jeles tanárait: Gaul Károlyt, Edvi Illés Aladárt, Jalsoviczky Gézát, Klemp Gusztávot, Petrik Lajost stb. mint szakértőket alkalmazták. A vizsgálatok körét 1892-ben a papirosiparral, 1893-ban a bőriparral bővítették és 1894-től a gépolajok mechanikai vizsgálatát is elvégezték. Ily módon 1890 és 1895 között 277 szakvéleményt adtak, ehhez tehát átlagosan hetente végeztek kísérletet vagy vizsgálatot. Ezek a tiszteletdíj fejében készült munkák, a tisztviselők energiáját fő feladataiktól; a múzeumi gyűjtemények tervszerű gyarapításától és nyilvántartásától, szakkiállítások rendezésétől stb. bizonyos mértékben elvonták. Ekkor kezdődnek a gyűjtemény tárgyak átadásai is, például 1891/92. évben 46 db-ot átengedtek a brassói faipari iskolának. Beszerzésük mérve viszont erősen csökkent, például 1893 november és 1894 április közötti fél évben mindössze 25 tárggyal nőtt az állomány. A gyarapodás minősége is kívánnivalót hagyott maga után, beszerezték pl. az AG für Anilin-Fabrikation (Berlin) festék mintái mellett a MÁV nagyváradi telepén elsőként készített (1884) telített bükkfa talpakat. A Csáky-féle vasgyár (Prakfalu) hazánkban először termelt (1868-ban) tégelyacélok, vasszerszámok gyűjteményét és az ebben a gyárban készült branyiszkói honvéd emlékmű kisméretű mását. „Az eredeti, 4 m magas szobor Lőcse főpiacát díszíti és nemcsak hazánk, hanem a világ legelső öntött vasból készült művészi szobrának tekinthető" — olvashatjuk a beszerzés indokolását az 1893. nov. 30-i Közleményben. Az ajándékok között szerepelt az Első magyar varrógépgyárban 1895-ben gyártott 10 000-dik varrógép, és ebben az évben legfelsőbb ajándékként megkapták a Soroksári úti Fegyer- és gépgyárban előállított 100 000-dik Mannlicher puskát, amelyet díszes tokban a királynak ajánlottak fel. Ferenc József kétszer is járt az Iparmúzeumban (1885-ben és 1891-ben) és úgy gondolta, hogy a fegyverrel méltó ajándékot ad. Szerencsére hasznosabb tárgyak alkották a gyűjteménytár javát: például az 1896-ban beszerzett Villamos izzógyár (Bp. VIII., Huszár u. 7.) színes izzólámpák gyűjteménye, vagy a kezdődő kémiai ipar legelső termékeit bemutató Hungária műtrágyagyár, valamint a Klotild Első Magyar vegyi ipar Rt. (Nagybocskó) rézgálic, kénkovand stb. gyártmányainak mintagyűjteményei. A gyűjtemények közül örvendetes fejlődésnek indult a könyvtár, annak eredményeképpen, hogy a múzeum és az ipariskola könyveit egymással szom-