Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

KRÓNIKA - Kiss László: Szilágyi István

KRÓNIKA SZILAGYI ISTVÁN (1905—1982) Az utóbbi időben mind gyakrabban akadozott, 1982. szeptember 23-án örökre leállt a biológiai motor, végéhez érkezett a gépek szerelmesének, Szilágyi Istvánnak tevékeny élete. Tudtuk, hogy beteg, életereje egyre gyengült, de még két héttel a halála előtt is személyes találkozásra hívott, hogy beszélgessünk a műszaki múzeumokról, az ipartörténeti emlékvédelem helyzetéről, melynek alakulása visszavonultságában is állandóan foglalkoztatta. Érzelmileg és gondolatilag haláláig azonosult a magyarországi műszaki muzeológia ügyével, aminek kifejlesztéséért a legnehezebb feladatot vállalta. Úgyszólván a semmiből elindulva, szerény anyagi körülmények között teremtette meg az Országos Műszaki Múzeum alapgyűjteményi bázisát és segítette elő ipartörténeti szakmúzeumok egész sorának létrehozását. Neve és személyes munkálkodása elmúlhatatlanul összeforrt a felszabadulás utáni műszaki emlékvédelem eredményeivel, ipari múltunk kulturális értékeinek mentésével. Kivételes képességű szervező egyéniség volt, akit az 1950-es években fontos társadalmi érdekű cél állította — a sokrétű és nehéz — feladat elé. Egy új múzeumi tudományág, az ipar- és technikatörténeti muzeológia alapjait kellett lerakni az ország különböző termelő területein kallódó, veszélyeztetett emlékek felkutatásával, védésével és gyűjteménnyé szervezésével, amihez egyetlen szilárd támaszt az Elnöki Tanácsnak a műszaki emlékek védelmére kiadott 1954. évi 4. sz. törvényerejű rendelete jelentette számára. A rendelet nyomán létesült Műszaki Emlékeket Nyilvántartó- és Gyűjtő Csoport vezetésével és a védelmi feladat intézményes végzésének országos megszervezésével Szilágyi Istvánt bízta meg a népművelési miniszter. A vezetővel együtt mindössze három főből álló csoport 1954-től 1964-ig a Múzeumok Központi Gazdasági Igazgatóságának épületében rendelkezésére bocsátott lakószobányi munkahelyiségében dolgozott. Itt kezdődött el az a nehéz, de céltudatos szervező és gyűjtési munka, amiből alig két évtized alatt a magyarországi műszaki szakmúzeumok országos hálózata kifejlődött. Szilágyi István nem volt történész, vagy szakmuzeológus. A kassai Felsőipari Technikumban szerezte meg azt a műszaki képzettséget, majd később Szojván a Kárpátalja legnagyobb falepárolójának igazgatójaként azt a vezetői gyakor-