Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: A Mérnöki Továbbképző Intézet alapításától a felszabadulásig

ket küldött egyes intézményekhez, hogy elérje: küldjenek tagot az intézőbizott­ságba, hogy „intézőbizottság az igazgató megválasztása végett legkésőbb f. évi május havában összehívható legyen, és azután a Mérnöki Továbbképző Intézet működését megkezdhesse" (21). Újabb két hónapnak kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézet intézőbizottságának alakuló ülése végre összeülhessen. Ezen az ülésen választották meg az intézet igazgatójául dr. Mihailich Győző nyilvános rendes műegyetemi tanárt (a műegyetemi nagy­tanács 1940. ápr. 4-i ülésének javaslata alapján, szavazás útján) (22). Az ülés úgy határozott, hogy „az igazgatóhelyettes megválasztása később fog megtör­ténni". Ebben a szellemben kérték a minisztériumtól a választás megerősítését. A miniszteri megerősítés — Szily Kálmán államtitkár aláírásával — 1940. júl. 4-én kelt levélben érkezett meg a műegyetemre (23). Az igazgatóhelyettes meg­választásáról nincsenek dokumentumaink, de tudott, hogy Mihailich professzor munkáját Verebély László professzor mint igazgatóhelyettes, Pávó Elemér ok­leveles gépészmérnök pedig mint az Intézet titkára támogatta (24). Az intézeti munka azonban csak lassan, igaz: gondos előkészítés után, indulhatott meg. Az év júliusában egy minisztériumi adatkérésre azt válaszolta a rektor, hogy a Mérnöki Továbbképző Intézet „... 1939. évi működéséről nem áll módunkban ... adatokat rendelkezésre bocsátani, mert ez az intézet csak az 1940/41. tanév­vel kezdi meg működését" (25). Az új intézet megkezdi működését Zimmermann Ágoston rektor 1940. október 13-án mondott beszámoló beszé­dében, amikor a Mérnöki Továbbképző Intézet szervezeti szabályzatának jóvá­hagyásáról beszélt, annyit jelzett, hogy ez a „nagyfontosságú intézet" az új tanévben kezdi meg működését (26). A következő tanévben azután valóban meg is kezdte működését az intézet: 1941. február 17. és május 2. között 2955 hallgató előtt 88 előadó 412 órában 104 előadást tartott 18 óra gyakorlattal (27). A meg­hirdetett .tanfolyam" tulajdonképpen tanfolyamsorozat volt, amelynek öt ága­zatában hangzottak el előadások, mégpedig út-, víz-, híd- és betonépítés, geodé­zia, építészet, gépészet és elektrotechnika, vegyészet. A tanfolyamok látogatottságát nagyban előmozdította az a tény, hogy különböző hatóságok és vállalatok összesen 25 000 P támogatást nyújtottak a tanfolyamoknak, más vállalatok pedig összesen 23 000 pengővel járultak hozzá ahhoz, hogy mérnökeik ingyen vehessenek részt a tanfolyamokon. Bár az első tanfolyamsorozaton a vidéki mérnökök részvételét még nem tudták biztosítani, a budapesti mérnökök 35 százaléka volt hallgatója a különböző szekciók elő­adásainak, s ez a szám mindenképpen utalt mind a Mérnöki Továbbképző Inté­zet megalakításának időszerűségére, mind a mérnökökben élő felelősségtudatra. Az igazgató professzor bejelentette, hogy az egyes előadásokat külön köte­tekben kívánják megjelentetni Jáky József, Németh Endre, Oltay Károly, Kotsis Iván, Verebély László, Pattantyús A. Géza és Csűrös Zoltán szerkesztésében. Ennek a kiadói tevékenységnek nagyon kedvező volt a fogadtatása, mind az egyetemen belül, mind a magyar mérnöktársadalomban. Az egyetemi fogad­tatásra jellemző, hogy Mihailich Győző a Mérnöki Továbbképző Intézet munká­járól 1942. ápr. 28-án mondott beszámolójában kiemelte, hogy az intézet ki­adásában megjelenő — előadásokat tartalmazó — egy-egy kötet „tankönyv­számba megy" (28), Kelemen Móric pedig nagyszabású vitaindító előadásában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom