Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Végh Ferenc: A Mérnöki Továbbképző Intézet alapításától a felszabadulásig

később is lépést tarthassanak a technikai tudományok haladásával és összefoglalóan megszerezhessék a nemzeti mérnöki feladatok eredményes elvégzéséhez szükséges speciális részletismereteket is. Kívánatosnak tartja ezért a m. kir. József-műegyetemen továbbképző előadássorozatok és tanfolyamok szervezését, amelyek szövegének műegyetemi kiadványok alakjában való időszakos közzététele is kívánatos." (5) A fontos javaslat tehát elhangzott, bele is került a Mérnökkongresszus elfogadott határozatai közé (6), annak ellenére azonban, hogy egyhangúan emelték határozattá, évekig nem mozdult előre. Nem sokat lendített a továbbképzés ügyén, sőt bizonyos vonatkozásban vissza is vetette — mert mellékvágányra terelte — azt az a cikk, melyet egy másik műegyetemi professzor, Misángyi Vilmos tett közzé „A jövő nemzedék technikai és gazdasági neveléséről" címen. Ebben hangoztatta ugyan a mérnökök továbbképzésének szükséges, elengedhetetlen voltát, de ennek megoldását nem szervezetten képzelte el, hanem oly módon, hogy az idősebb mérnökök a fiatalabb, a kezdő kollégákkal „foglalkozzanak rendszeresen, tervszerűen, tanítsák és neveljék őket..." (7). A Felsőoktatási Kongresszus állásfoglalása Ujabb két esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1931-ben felvetett mérnöktovábbképző intézet gondolata kiinduljon a holtpontról. Ekkor ugyanis az Országos Felsőoktatási Kongresszus műszaki szakosztályának ülésén Mihailich Győző műegyetemi nyilvános rendes tanár nagy előadást tartott „Mérnöktovábbképzés" címmel, s ebben leszögezte, hogy „a megfelelő mérnöktovábbképzésről való kellő gondoskodás a közérdek parancsolta kötelesség". E cél elérése érdekében — véleménye szerint — szükséges lenne a magyar mérnöki szakirodalom fejlesztése, külföldi tanulmányi ösztöndíjak létesítése mellett „a kezdő mérnök rendszeres gyakorlati kiképzésének biztosítása olyképp, hogy az a műszaki szolgálat szervezetébe intézményesen legyen beillesztve", továbbá „mérnöki továbbképző intézet létesítése a József Nádor Műegyetemmel kapcsolatban". Javaslatát részletesen is kifejtette. A mérnökök továbbképzésének több útját ismertetve és beszámolva az eddigi magyar kezdeményezésekről (külön is kiemelve a műegyetem Közgazdasági Osztályának továbbképző előadásait) megállapította, hogy „a mérnöki továbbképzés legtermészetesebb módja az, midőn a Műegyetem a gyakorlat kiváló mérnökeivel, szakférfiaival karöltve vállalja ezt a fontos közérdekű munkát". A mérnök-továbbképzésnek a műegyetemmel szerves kapcsolatban kell lennie, mert „a mérnöki tudományok fejlődése lényegesen összefügg a laboratóriumi kutató munkával, s így a továbbképzés során kísérleti bemutatás, esetleg laboratóriumi munka feltétlenül szükséges". Ezek után részletesen ismertette elképzelését: „Ezen továbbképzés céljára Mérnöki Továbbképző Intézetet kellene létesíteni, mely a Műegyetemnek ún. külső intézete lenne. Az intézet irányítását egy bizottság végezné, melynek tagjai az érdekelt műegyetemi karok kiküldöttei, valamint közhatóságok, közüzemek, ipari vállalatok, mérnökegyletek, mérnöki kamarák képviselői. Az intézet igazgatója műegyetemi tanár, kinek egy titkár állana rendelkezésére. Az intézőbizottság állapítja meg a tanfolyamok, előadások tárgyát és az általa kiküldött albizottság dolgozza ki a részletes programot és tesz javaslatot az előadó