Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

A huzalhengerlő hengerek gyorsan, percenként 300—350-et fordultak, hogy az izzó vas ne hűljön le. Mivel a hengerlési munka melege a huzalt izzó állapotban tartotta, kialakult, hogy egymásután rendszerint 5 hengeren át hajtották a huzalt, a 15. ábrán vázolt elrendezésben. Az egyik hengerből kifutó szálat egy hengerész kampóval a másikba irányította, ami veszélyes, sok balesetet okozó munka volt. A 4 mm-nél kisebb átmérőjű huzalokat a húzóvason való áthúzással készítették. A legvékonyabb huzalokat drágakövekbe fúrt lyukakon át húzták. Erről 1819-ben kapta a 4395. sz. szabadalmat W. Brockedon, arany- és ezüsthuzalok készítésére. A huzalok húzása fáradságos művelet volt. Egy a 17. vagy 18. századból, Frémonttól származó leírás szerint Angliában a nemesfémből készült huzalok készítéséhez alábbi műveletek voltak szükségesek: A seprűnyél vastagságúra előkovácsolt fémet 8—10 áthúzással nádszár vastagságúra húzták. Ezt 8 munkás végezte, akik 4 forgattyút forgattak. Ezután revétlenítettek és kettévágták az anyagot. 4 ember ezuán 40 lyukon át tollszárvastagságúra húzta a huzalt. Harmadszorra 2 munkás 20 lyukon át cipőfűző be15. ábra. Folyamatos huzalhengerlés vázlata