Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

A szegkovácsok számára jellemző adat volt Németország egyik körzetében, hogy a 18. században 472 mester és 26 mesterözvegy közül 4 szegkovácsmester volt. Köbrich: Geschichte von Steinbach und Amt Hallenberg 1894-ben kiadott munkája mutatja a szegkovácsok számának változását: 1728-ban 150; 1828-ban 196; 1846-ban 207 és 1893-ban 113 szegkovácsot adott meg. Ebből lehet arra következtetni, hogy a 19. század második felében terjedtek el a géppel gyártott szegek. A szegkovácsok még mindenfajta szeget, de főképpen patkószegeket készítettek. A szegkovácsok életkörülményeit a 19. század eleje óta még jobban megnehezítette a kapitalista fejlődés. Így pl. a Hesseni kormány 1827. február 14-én kelt rendelete — többek között — megengedte, hogy mindazon árucikkeket, melyeket Schmalkaldenben nem készítenek megfelelő mennyiségben és minőségben, minden céhkorlátozásra való tekintet nélkül gyárilag lehessen elkészíteni, feltéve, hogy a gyárosnak volt 5000 tallér tőkéje és legalább 8 munkást alkalmazott. Tovább nehezítette a kézművesek, így a szegkovácsok helyzetét az 1842. évi szárazság következtében nyomasztóan emelkedő élelmiszerárak, hiszen a legnagyobb szorgalommal végzett munkájukkal is csak heti 1/2 — 1 1/2 tallért kereshettek. Ennek következtében nem lehet csodálni, hogy 1848-ban az asbachi szeggyárat a steinbach-hallenbergi és oberschönaui szegkovácsok szétrombolták (lásd a városi archívumban) félve, hogy a gyár tovább csökkenti jövedelmüket. A szegkovács szakma már a céhrendszer idején is csak igen szerény jövedelmet biztosított. Ez így maradt a 20. század elejéig is. Emellett a termékeket csak kapitalista vállalkozók közbejöttével tudta a kisiparos értékesíteni. (Régen a nyersanyagot is a vállalkozókon keresztül szerezhette be.) A szeggyárak elterjedésével a szegkovácsok helyzete mind reménytelenebbé vált. Ezen egyes esetekben szervezett intézkedésekkel próbáltak enyhíteni. Így pl. a porosz kormány intézkedésére a katonai és tengerészeti hatóságok nagy patkó- és hajószeg rendeléseket adtak fel. Egyik-másik magáncég is rendelt főképpen speciális, pl. öszvér- és jégszegeket. Átmeneti konjunktúrát jelentett — utoljára — a 20. században az első világháború, a szegkovácsok ekkor magas jövedelmeket értek el. Ezután azonban a szegkovácsolás, mint ipar fokozatosan megszűnt. Busch: Almanach der Fortschritte 8. kötet 500. oldalán található az a közlés, hogy szegek gyártására az első gépet az angol Thomas Clifford építette meg és erre 1790. dec. 4-én 1785. sz. alatt szabadalmat kapott. Találmánya szerint az izzó fémet két, megfelelő üregekkel ellátott henger között alakítják szegekké. Ismeretes még egy szabadalom, az 1771. június 25-i keltű 992. számú, melyet Joseph Ashton öntött szegek készítésére kapott. Angliában aztán 1785 óta gyártottak ilyen szegeket. Angliában 1790 és 1852 között több, mint 50 szabadalmat adtak ki szeggyártó gépekre. Birmingham-ben 1809-ben már voltak szeggyárak, melyek gépeket is használtak. A szegek gyártása a gépek alkalmazásával két irányra: a meleg és a hideg alakításra oszlott. A melegalakítás lényegében a kézi készítés műveleteit utánozta. Így 1841ben William Ryder épített Boltonban (Lancashire) olyan kovácsológépet, mely a szeget süllyesztékben kovácsolta ki. (8835. sz. angol szabadalom 1841. febr. 8-áról.) Eleinte hengerműveket alkalmaztak a szeggyártáshoz. Ezeknek egy régi kivitele az 5. ábrán látható. A két henger kerületén a szegek alakjának meg-