Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Ritter Endre: A szegkészítés és fejlődése gépi gyártássá

vége felé elvékonyították, meghegyezték (3. ábra „a"). Utána a fej méretének megfelelő ráhagyás után a vágóvésőn a vasrúdon éles bevágást készítettek (3. ábra „b") és az ily módon kialaktíott rudat a szegvasba helyezve, a rudat letörték (3. ábra „c") és kikovácsolták a szeg fejét. A szegvasból a kész szeget rugó lökte fel, vagy kalapáccsal ütötték ki. —*

ir

— > e ' I r 3. ábra. A szegkovácsolás műveletei Minden fejformához külön szegvas tartozott. Ennek nyílása lefelé bővült, felső része pedig a szegfej nyakrészének megfelelő süllyesztek kialakítású volt. A szegvas négyszögletes szárban folytatódott, melyet a szegvas tartó nyílásában kiékeltek. Ilyen szegvasak képe a 4. ábrán látható. A szegkovácsolás lényegében a leírt módon történt, de kisebb változások az egyes vidékeken természetesen voltak, különösen a szegvasak használatában, így pl. volt, ahol a szegvasat villaszerű tartóra fűzték fel, két furattal, melyek a villa két csapjára fűződtek fel; vagy voltak kovácsok, akik a szegvasakat egyszerűen kézben tartották és ezeknek ekkor kézifogó nyelük volt. Azonban minden szegkovácsot jellemzett a rendkívüli ügyesség és gyorsaság, amellyel a szegeket készítették. Ügyes kovács egy izzítással két szeget is ki tudott kovácsolni. Teljesítményükre jellemző, hogy egy kovács 12 munkaórás nap alatt 2000—2500 kis cipőszeget, kb. 1 kg súlyban; vagy 1500—2000 patkószeget 3—4 kg súlyban; vagy 500—600 nagy deszkaszeget 4,5—5 kg súlyban készített, emellett figyelembe kell venni, hogy a pontosan betartandó szeghosszakat szemmértékkel \2 4. ábra. Szegvasak