Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KRÓNIKA - Szabadváry Ferenc Dr. Vajda Pál (1907–1982)

KRÓNIKA DR. VAJDA PÁL (1907—1982) Június 8-án elhunyt Vajda Pál. Neve nem ismeretlen az olvasóknak, e lap hasábjain gyakran találkozhattak a magyar technika múltjával, nagy alkotóival foglalkozó közleményeivel és más folyóiratokban is gyakran publikált ismeretterjesztő és tudományos szinten, magyar és idegen nyelven. Munkássága a magyar technikatörténet múltjának fontos fejezeteit tárta fel példamutató alapossággal. A technika a társadalom fejlődésének egyik legfontosabb tényezője, ugyanakkor a hivatalos történettudomány napjainkig is alig veszi tekintetbe. Mindennek; a művészeteknek, a sportnak, a hadászatnak, a zenének, az irodalomnak története sokak szorgos munkálkodásával fel van dolgozva már régóta. A magyarországi technika történetéhez még alig nyúltak. Vajda Pál munkáit, 15 könyvét és több mint 150 közleményét a jövendő magyar történetírása nélkülözhetetlen forrásoknak fogja tekinteni és messzemenően értékelni fogja a fáradhatatlan kutató eredményeit. Az utókortól meg fogja kapni azt az elismerést, ami életében nem jutott osztályrészül. Technikatörténeti írónak nevezte magát és életében sehol sem szerepelt a tudományos hierarchiában. Azt az egyetlen kitüntetést sem érhette meg, melyre az Országos Műszaki Múzeum tevékenységéért 75. születésnapjára felterjesztette. Különben e helyzetnek ő maga is oka volt. Nem tulajdonított jelentőséget címeknek, rangoknak, pozícióknak. Csak a téma érdekelte amit kutatott, s az, hogy azokat minél alaposabb formában közzé tehesse. Betegsége miatt több mint egy éve nem tudta elhagyni lakását. Gyenge volt és látszott rajta a romlás és mégis ebben az időben a szokottnál is nagyobb mértékben megnőtt publikációinak száma. Napjait lázas tevékenység töltötte ki, hogy mindazt befejezhesse, amit elkezdett. Ügy tűnik, már csak a munka tartotta életben. Vajda Pál 1907. december 10-én született Budapesten. Bölcsészeti tanulmányait a párizsi egyetemen végezte, majd a berlini műegyetemen hallgatott 4 szemesztert. 1934-ben kezdte meg tevékenységét az akkori Közművelődési Tanácsnál. Számos kulturális munkahelyen dolgozott, utolsó munkahelye az Országos Műszaki Múzeum volt, innen ment nyugdíjba 1967-ben. Bármilyen állást töltött be, ő elsősorban valóban ugyanazt csinálta mindenütt; kutatta a magyar technikatörténetet s kutatási eredményeit igyekezett minél szélesebb körben közzétenni. Fáradhatatlanul tevékenykedett ebben az irányban nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Meg akarta ismertetni eredményeinket a világgal. Ha már tudnak valamit rólunk, akkor abban nagyon sok érdeme volt. Nemcsak tudományos közleményekkel szolgálta a célt, hanem leleményes és hasznos más módszerekkel, pl. avval, hogy meggyőzte a külkereskedelmet a magyar technika