Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Nagy Zoltán: Kliegl József szedőgép-vázlatáról

NAGY ZOLTÁN* KLIEGL JÓZSEF SZEDÖGÉP-VÁZLATÁRÓL A múlt század érdekes és szomorú sorsú magyar feltalálójának, Kliegl József Péter (1795—1870) bajai születésű hazánkfiának vázlatos szedőgép-tervrajzát tanulmányozhattam dr. Vajda Pál gyűjteményéből. A rajz képe tudomásom szerint megjelent A magyar könyvnyomtatás képeskönyve című kiadványban 1473—1973 (Soltész Zoltánné, Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-grafikai Tanszék kiadása, Budapest, 1973, 88. kép). A tervrajz és a találmány szakmai vagy műszaki értékeléséről nem tudok, és ez indított a vizsgálódásra. A vizsgálódás alapjaként elfogadtam azt, hogy a rajz Kiegl gondolatait tartalmazza. Megállapíthattam, hogy ebben a feltalálónak egy érdekes szedőgépötlete rejlik. A rajzból és a rajta található feljegyzésekből a gép egészére vonatkozóan csak kevés részletet lehet megismerni, a szedőrendszer technikai megvalósításának elképzelt módja sem egészen világos, de lehet, hogy Kliegl gondolataiban vagy esetleg számunkra ismeretlen vázlataiban a hiányzó részek tervei megvoltak. A rajzon a billentyűzet beosztása mellett leginkább szembeötlő, és a legalaposabban kidolgozott rész a rendszerben alkalmazni kívánt különleges betűformák sora. Ezek a betűformák igen szellemesek és korukat messze megelőzték a szabványosítással. Hasonlóakat csak a mai olvasógépek számára tervezett katódsugár-ábécékben találunk. (W. Crouwel: CRTS-betűsor.) A tervrajzon egy egységméretű, kisbetűs ábécé betűalakjait lehet felismerni, a betűfigurák megjelenítésének jól átgondolt és teljesen kidolgozott technikai megvalósítás-módjával együtt. A rajzon található jegyzetekből, számításokból arra lehet következtetni, hogy a felső ábrasor a betűképeket előállító lamella pár, vagy párok elrendezését és méreteit, egymáshoz viszonyított pontos helyzetét ábrázolja, 40 jelhez. A rajz elrendezéséből arra lehet következtetni, hogy Kliegl tükörkép-betűformák előállítását tervezte. A billentyűzet elrendezési rajza mellett egy hevenyészett, többször javított ceruzavázlat valószínűleg a lamellák kialakítására és működésmódjára vonatkozik. A vázlatokból az tűnik ki, hogy a szerkezet nem a betűk lenyomatát készítette volna el, hiszen nyomtatási célra egy szövegnyomat abban a korban csak körülményesen lett volna felhasználható. Valószínű, hogy Kliegl a betűformák sajtolását tervezte, talán egy ólomlemezbe mélyítette vagy inkább domborította volna a jeleket. A kiemelkedő betűket tartalmazó tábláról akár nyomtatni lehet, akár sztereómatricát és öntvényt lehet készíteni. * Budapest XV., Sárfű u. 7. 1156.