Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Alliquander Ödön: A mélyfúrási technika kialakulása és fejlődése Magyarországon 1848–1918 között a kőolaj- és földgázkutatás szemszögéből

5. Az öblítés kis felfelé emelkedési sebessége esetében a furadékszemek nagyrésze a lyuktalpra sülylyed vissza. Bizonyos furadékszem fajták a fúrólyuk eltömődését okozhatják. 6. A fúróvéső nem dolgozik tiszta lyuktalpon. 7. A nehéz öblítőfolyadék lyuktalpi nyomása az oszlop magasságától és fajsúlyától függ. 5. Az öblítés volumenének nagysága a fordított öblítés esetében elegendő ahhoz, hogy a furadékszemek visszasüllyedését megakadályozza és ezáltal a fúrólyuk eltömődését. 6. A fordított öblítés alkalmazása esetében a fúrólyuktalp ideálisan tiszta. Ennek igen nagy jelentősége van mind 'a mentési munkák, mind pedig az olajnyomok megállapítása szempontjából. 7. Megvan a lehetősége az öblítőáram visszatérő útjának fojtásával (csap az öblítőfejen) a visszatérő folyadékáram folyadékoszlopára nyomást gyakorolni, ami gáz- és olajkitörések esetében rendkívül fontos. A fúrástechnika múltjából a jelenbe Századunk tízes éveinek, vagyis választott technikatörténeti vizsgálódásaink időszakának végére az ütőfúrási módszerek fejlődésük csúcsára értek. Ezt az e rendszerek egyikével lemélyített rekordmélységű fúrások (1919-ben Ny. Virginiában cable-tool rendszerrel 2365 m talpmélységet értek el) (29), továbbá az e rendszerekkel elért fúrási sebességekhez képest, a fordított öblítéssel dolgozó lüktető (Schnellschlag) fúrásmódokkal többszörös fúrási sebességgel (napi 20— 25 m előhaladás a galíciai kőzetviszonyok közt) lemélyített fúrások jelzik. Egyidejűleg a gépihajtású, sűrű öblítéses forgófúrás, a rotari fúrás két évtizedes alkalmazása után, a sziklafúró, vagyis a kemény kőzetek fúrására alkalmas görgős fúró felfedezésével (1909) minden kőzetfajta fúrására alkalmas olyan — a kezdeti nehézségein ún. gyermekbetegségein túljutott —, érett mélyfúrási rendszerré tökéletesedett, amely már kellő elterjedtséggel, vagyis kellő számú fúróberendezéssel rendelkezésre állt a fludiumok kutatásához és feltárásához, illetve termeléséhez szükséges fúrások lemélyítésére, a rohamosan növekvő fúrási feladatok ellátására. Technikatörténeti vizsgálataink időszakának végére megértek tehát a feltételei a fúrástechnikai rendszerváltásnak, vagyis annak, hogy a fejlődése csúcsán túljutott régit felváltsa az új, hiszen nagyobb lehetőségeivel máris túlszárnyalta az új — a rotari fúrás — a régit, valamint az új rendszerű, kellő számú termelőberendezéssel, azaz rotari fúróberendezéssel, alkalmassá vált a felmerülő műszaki (fúrási) feladatok ellátására. Azóta be is következett a fúrástechnikában a teljes fúrási rendszerváltás. A rotari fúrás megtöbbszörözött fúrási teljesítményekkel szárazon és vizén rendelkezésre áll a szénhidrogénkutatás — vagy általánosabban szólva a fluidumkutatás és -feltárás —, a bányászat és az egyéb műszaki mélyépítési célok ellátására. Azt, hogy a rotari fúrás mennyire fejlődőképesen váltotta fel az egyéb