Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: Aranykoszorús műlakatos mestereink munkássága

álltak az élen, a reneszánszban Németország szerzett vezető szerepet, a barokkban a nagy kastélyépítkezések nyomán, annak következményeként ismét Franciaország került az élvonalba, de a XIX. század végére a német vasműveseké lett a primátus. A németek a nyers kovácsmunkára helyezték a fősúlyt, munkájukon a reszelővonásoknak még a legkisebb nyoma sem bukkan fel. A kapu vázát csak szerkezetnek tekintették és erre aplikálták a vastuskóból faragott, rusztikusán megmunkált díszeket, szobrokat (4. kép). Az egri Fazola kapukat jellegzetesen a németek módján kovácsolták, alakították. A franciák a lemezmunkákat kedvelték, a kapuk vázát, a szerkezetet hangsúlyozták ki, munkájukra a tektonikus formálás a jellemző. A fertődi Esterházy kastély kapuja ezt az irányt követi. A két nemzet vasműveseinek alkotásainál később is ez volt az irányadó, és ez különösen az 1900. évi párizsi világkiállításon volt lemérhető. A Frankfurt am Mainban munkálkodó Ambruster testvérek itt mutatták be kalapáccsal és vésővel két hatalmas vastömbből alakított, sziklán szétterpeszkedő, sárkánnyal küzdő, kiterjesztett szárnyú sas szoborcsoportozatukat. (6) A sárkány 6,8 m hosszú és 50 q, a sas 2 m hosszú és 42 q súlyú. A vas faragásának ilyen páratlan technikai és mesterségbeli teljesítményével a vas5. A Kecskeméti Ipartestület 1914—18-as világháborús emléktáblája. Tiringer Ferenc munkája, 1928.