Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tardy János: Korai térképek keleti magyar vonatkozásai

TARDY JÁNOS* KORAI TÉRKÉPEK KELETI MAGYAR VONATKOZÁSAI A régi térképek iránt napjainkban megnyilvánuló fokozott érdeklődés vitat­hatatlan. Azok a korabeli térképek, amelyekről itt szólunk, már nem azt a célt szolgálják, amiért készítették őket. Évszázadok letűnt kultúráit, az emberiség Földről alkotott szemléletváltozását tükröző, reneszánszukat élő becsült rekvizi­tumok. A történelem, a tudomány- és technikatörténet eseményeinek megőrzői ezek a művészi alkotások, s nem ritkán jelentős anyagi befektetések tárgyai. A nyelvészt, az orientalistát, a történészt a térképeknek elsősorban írásos elemei foglalkoztatják: a földrajzi elemek megnevezésének, írásmódjának változásai, a szöveges magyarázatok mondanivalója. Holott a térkép ennél — a művelődés-, a technika- és tudománytörténet számára is — sokkal többre hivatott. Egykori térképeken a vízrajzi, domborzati elemeken, megírásokon túlmenően értékes információkkal szolgálnak a rajzi elemek: uralkodók, magas rangú egyházi és világi személyiségek képei; csata jel énetek; települések funkciójáról, jelentősé­géről tanúskodó várak, kolostorok, az itt élő népek életmódjára utaló vadász­jelenetek, állatok, karavánok, sátortáborok, átkelőhelyek rajzai stb. Régi térképek szöveges matériái sokszor kétes értékű közléseket, kritika nélkül, olykor hagyománytiszteletből átvett hibás adatokat is tartalmaznak. Szá­mos esetben ezek a térképen ábrázolt téves információk évszázadokig tartották magukat, sőt e hibák az idők során csak sűrűsödtek. A helyenként vitatható és vitatott ismeretanyagok a későközépkori-reneszánszkori térképeken hiteles föld­rajzi, néprajzi, történelmi adatokkal keveredtek. A térképek sokszor a feledés homályába merült írásos dokumentumok és szóbeli információk másod- harmad­lagos lecsapódásai. Megbízhatóságát illetőleg gyakran a kartográfiailag silány térvázlatok, többnyire feldolgozatlan kéziratos térképek többet mondanak a filológusnak, mint az ábrázolt területet nem, vagy alig ismerő neves térképmet­szők sok kiadást megért, díszes kivitelű térképművei. A térkép tehát többnyire nem tekinthető közvetlen forrásértékű dokumentumnak, ugyanakkor hibái gyak­ran a forrásként felhasznált egyéb írott források tévedéseire hívják fel a figyel­met. Mint információhordozó, használhatóságát nem „műfaja" határozza meg, hanem — minden egyéb írásos dokumentumhoz hasonlóan — közléseinek ere­detisége, megbízhatósága. * Budapest, Zugligeti út 40. 1121

Next

/
Oldalképek
Tartalom