Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Joó János „Hétilapok” című ipari lapjáról

helyiségeinek valamiféle iparos kaszinóvá kellett volna válniok, ahol mesterek és mesterlegények együtt képezhették volna tovább magukat. Sajnos e terv nem valósulhatott meg az adott körülmények között. A „Hétilapok"-ra mindössze kilenc kézműves mesterember (asztalos, építőmester, ács, esztergályos) fizetett elő. Az úgynevezett „műszaki értelmiségiek" közül szintén kilenc előfizető volt, mégpedig mérnökök, építészek, valamint rajztanárok. A további előfizetők szerkesztőségek, kaszinók, olvasóegyletek, városi és egyéb testületek valamint papok, tanárok, főurak, táblabírák, uradalmi igazgatók, ügyvédek között oszlott meg. Külföldi előfizetőt nem tart nyilván a jegyzék. Joó képtelen volt elérni az általa célként kitűzött háromszázas előfizetői számot, de még a legalsó határnak tekintett százat sem, pedig éppen ennyivel kívánt megindulni. A „Hetilapok" utolsó füzeteiben a szerkesztő elkeseredett hangú folytatásos cikkében fordult a magyar társadalomhoz és pártfogóihoz további erőteljesebb támogatásért. (H. 1838. 25. sz., 196—199. p. 26. sz., 202—205. p.) Sajnos sorai csak azokhoz jutottak el, akik amúgy is megrendelték a lapot. Újólag kifejtette kiadványa célját és mentegette hibáit. Itt tudjuk meg, hogy anyagi támogatást „az egri Érsektől nyert nemzeti hálára méltó segélyen kívül" nem kapott. Továbbá arról is írt, hogy később mivel tudná megjavítani lapja nívóját: „Műtudományi folyóiratnak tökéletessé tételére szükséges volna legalább néhány műtudós, kik a szükséges tudományokkal bírván egyszersmind elég időt fordíthatnának arra, hogy a külföldi és egyéb újabb közlésre alkalmas tárgyakat külön osztályonként körülményes vizsgálat alá véve észrevételekkel megoldanák, vagy éppen honi körülményeinkhez alkalmazva tetemes változtatásokkal (néha tán javításokkal is) bocsájtanák a közönség eleibe hibátlan rajzok kísérete mellett." Megtudjuk, „hogy eddig is fölötte sokat áldoztam, költségeimnek alig negyede pótoltatván ki". Ezután igen keserűen fakad ki: „Soha nem hittem volna azt, hogy egy 12 milliós népességű hazában mellynek majd fele magyar és nem kis része gazdag, ne találkoznék legalább 2—300 olly lelkes férfi ki nem mondom saját hasznáért, hanem a honi műszorgalom, és így közjó előmozdításáért néhány forintot kiadni nem sajnálana." A „Hetilapok" létrejötte kiemelkedő jelentőségű esemény volt a korabeli Magyarországon, ugyanis előtte egyetlen folyóirat sem közölt rendszeresen kézművesek számára műszaki jellegű rajzokat, mintalapokat, „mérték szerint", magyar nyelvű szöveg kíséretében. Csupán harminc évvel később a „Magyar Mérnökegyesület Közlönye" fog majd hasonló jellegű tevékenységet kifejteni, bár magasabb műveltségű rétegek részére. Joó János „Hétilapok"-jának ismertetése után megállapíthatjuk, hogy kezdeményezése, sikertelensége ellenére is jelentős mozzanata a magyar szaksajtótörténetnek és mint ipari, műszaki jellegű lapalapítás is úttörő jelentőségű. IRODALOM 1. Viszota Gyula: Széchényi Múzeum iratai között. = Művészet. 1905. 135—137. p. 2. Viszota i. m. 3. MTA Könyvtára Kézirattára, M. Nyelvt. 2-r. 23. sz. II. k. Joó János Mátyás: A Rajz, építő, Áts, és Asztalos műlegi szók azon rendel lévő öszveirása, a mint azok egymással öszve függésben vágynak némi megösmertetésökkel öszve írta Joó János Mátyás rajztanító Egerben 1832

ik esztend. A Magyar Tudós Társaság részére, flcézir. 2-r. 28. sz. 1. 20 lev. fűzvej