Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Herrmann Kellenbenz: Schwerpunkte der Kupferproduktion
Ennek a feladatnak Kosáry Domokos könyve eleget tesz. Lehet, hogy könyvének egyes részleteivel, egyik-másik megállapításával, adatközléseivel a témában járatos szakemberek viatatkozni fognak, a könyv egészének szemlélete azonban aligha vitatható. Nagy érdeme, hogy mentes a korábbi, hasonló tárgyú tanulmányok többnyire túlzó hangvételétől. Aki némileg is járatos a magyarországi barokk és a felvilágosodás korának egyes részleteit tárgyaló irodalmában, gyakran tapasztalhatta, hogy az egyes szerzők, szemléletük és világnézetük szerint mértéktelenül dicsérik pl. a katolikus egyház érdemeit, vagy kifogyhatatlanok a reformált vallások sérelmeinek előszámlálásában. Kosáry Domokos (akinek más írásaitól is idegen ez a hangvétel) itt is megtalálja azt a tárgyalásmódot, amely elfogulatlan tájékoztatást ad. Nem hagyhatjuk azonban említetlenül a könyv gyengeségeit sem, annál kevésbé, mert nem annyira a szerző rovására írhatók, mint inkább a feldolgozások és publikálások hiányosságáról árulkodnak. Amennyire részletesen tájékoztat az általános művelődéstörténetről, az iskolaügyről és az egyházak helyzetéről, anynyira hézagos a tudomány- és technikatörténeti rész. így pl. Mikoviny Sámuelről — bár neve több helyen is előfordul —, azon kívül, hogy kiváló mérnök volt, igen keveset tudunk meg, holott tevékenysége nagy hatással volt a XVIII. sz. második felének mérnöki működésére. Ugyancsak többször találkozunk pl. Hell Miksa nevével, de arról, hogy milyen alapvetően befolyásolta a XVIII. sz. utolsó harmadának magyarországi tudományos életét, semmit sem tudunk meg. Meglehetősen szűk, jelentőségéhez képest csekély helyet kap a magyarországi mérnökképzés egésze is. Ez, hangsúlyoznunk kell, nem róható fel a szerzőnek. Tény ugyanis, hogy éppen a kifogásolt tárgykörökben rendkívül kevés a felhasználható, korszerű adatfeldolgozás. Az viszont már nagyobb hiba, hogy a szerző nem mindig használta fel a meglevő irodalmat, és itt-ott téves adatokat közlő forrásokra támaszkodott. Innen ered, hogy pl. kissé túlértékeli a nagyon is középszerű Martinovics Ignác tudományos érdemeit (míg világnézetét és történelmi szerepét, saját megítélése alapján sokkal helyesebben látja). Ez különösen feltűnő, ha pl. egybevetjük Dugonics András méltánytalanul lekicsinylő megítélésével. Itt azonban ismét csak a felhasznált források téves nézetét tükrözi vissza. Az itt vázoltak azonban nem rontják a könyv egészéről kialakított, igen kedvező összképet. Csupán figyelmeztetnek arra, hogy hasonló tárgyú munkáknál milyen részletek igényelnek nagyobb figyelmet. Azt pedig őszintén reméljük, hogy ez a nagyszabású feldolgozás nem zárul le az 1790-es esztendővel, hanem rövidesen kézbe vehetjük e kötet méltó folytatását. ijj. Bartha Lajos KELLENBENZ, HERMÁN (Szerkesztő): SCHWERPUNKTE DER KUPFERPRODUKTION UND DES KUPFERHANDELS IN EURÓPA, 1500—1650. (Az európai réztermelés és rézkereskedelem súlypontjai, 1500—1650.) Böhlau, Köln, Wien, 1977. 1969-ben megrendezett kölni konferencia 14 előadását tartalmazza ez a kötet, amelynek átfogó célja, hogy az ipar — és bányatörténet —, valamint a társadalomtörténet összefüggéseit elemezze. A kérdés bennünket is közelebbről érint, hiszen a késő-középkortól a késő-reneszánszig éppen a Kárpát-medence volt a rézérc termelésének egyik súlyponti helye. Ez magában a kötetből is kitűnik, mivel a tanulmányokból az alábbi fontosabb rézkitermelési területeket mutathatjuk ki:
