Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: László Géza: Karacs Ferenc

Boross A.: Mentsük meg ipari műemlékeinket. A nagybörzsönyi vízimalmok helyreállítása. — 3. sz. 60—61. old. összefoglaló beszámoló a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat munkájáról egy értékes ipartörténeti műemék megmentése és helyreállítása érdekében. Zelovich Kornél emléktábla Dömösön. — 3. sz. 71—72. old. A DIB programjába tartozik a Dunakanyarban élt nevezetes személyek emlékének megörökítése. Ennek keretében leplezték le 1979. szept. 22-én Zelovich Kornél emléktábláját. XVII. évf. 1980. Györffy Gy.: Dömös a korai Árpád-korban. — 1. sz. 56—57. old. A Dömösre vonatkozó legkorábbi történelmi adatok felsorolása. Skerletz I.: Ismeretlen földvár a Börzsönyben. — 1. sz. 58—60. old. A Kemence és Királyháza közti Tamás-vár azonosításáról. Horváth L.: Adatok a Dunakanyar bányászatához. I. rész. — 1. sz. 66—68. old. A nagybörzsönyi nemesfém bányászat első nyomai a XIV. sz.-ig vezethetők vissza, de valószínűsíthető a korábbi bányaművelés is. Jeszenszky G.: A Dunakanyar régi angol vendégei. — 1. sz. 70—71. old. A Magyarországon megforduló angol utazók — a XVII. sz.-ig visszamenően — mindegyike említi a Dunakanyart: ezek felsorolását adja a cikk. Csorba Cs.: Esztergom és a dorogi járás régészeti topográfiája. — 1. sz. 81— 84. old. Szemelvények a „Magyarország régészeti topográfiája" 5. kötetében közölt, a Dunakanyarra vonatkozó adatokból. Horváth I.: IV. Béla király sírja nyomában. — 1. sz. 88—89. old. Az Esztergomban most feltárt, valószínűleg Szt. Péternek szentelt templom azonosítása közelebb vezet IV. Béla király eltemetési helyének felleléséhez. ifj. Bartha Lajos LÁSZLÓ GÉZA: KARÁCS FERENC (1770—1838). Annotált személyi bibliográfia. — Térképtudományi Tanulmányok (Studia cartologica), 6. kötet. ELTE Térképtudományi Tanszékének évkönyve. Szerkeszti: Stegena Lajos. Budapest, 1969. Karács Ferencnek, a reformkor jeles rézmetszőjének és grafikusművészének neve sem a térképészek, sem a művészettörténészek előtt nem ismeretlen. A hazai térképtörténet dicsérettel emlékezik meg az általa szerkesztett és metszett lapokról (pl. Fodor Ferenc és Imrédi-Molnár László művei), ám mindeddig sem bibliográfus, sem térképész nem vállalkozott arra, hogy a bio-bibliográfia fárasztó, aprólékos és bizonyos mértékig hálátlan munkáját elvégezze. Éppen ezért kötelezte hálára mind a tudomány- és technikatörténetet, mind a művészettörténetet László Géza, a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltárak tud. munkatársa, amikor ezt a munkát elvégezte. A szép füzetet Stegena Lajosnak, az ELTE Térképtudományi Tanszéké~professzorának bevezető sorai, valamint a szerzői előszó után Karács Ferenc rövidre fogott életrajza nyitja meg. A mindöszsze 6 oldalas életrajz láthatóan azzal az elgondolással készült, hogy az érdeklődő olvasó bővebb munkát is átlapoz. Megítélésem szerint ez a rész lehetett volna némileg terjedelmesebb is.