Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
KRÓNIKA - Incze Miklós–Szekeres József: A moszkvai nemzetközi üzemtörténeti konferencia és a magyar üzemtörténetírás
A MOSZKVAI NEMZETKÖZI ÜZEMTÖRTÉNETI KONFERENCIA ÉS A MAGYAR ÜZEMTÖRTÉNETlRÁS 1979. december 10—12. között, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Szovjetunió Története Intézete szervezésében, Moszkvában nemzetközi üzemtörténeti konferenciát rendeztek. A moszkvai üzemtörténeti konferencia sorrendben a szocialista országok üzemtörténészeinek harmadik tudományos tanácskozása volt. A szocialista országok üzem történészeinek első konferenciáját a csehszlovák üzemtörténészek rendezték meg 1966-ban Prágában. A második tanácskozásra 1972-ben Budapesten került sor. A múlt évben lebonyolított harmadik — moszkvai — tanácskozás résztvevői a lengyel üzemtörténészeket kérték fel a negyedik konferencia megszervezésére. A szocialista országok üzemtörténészeinek e rendszeres összejöveteleit és tanácskozásait az üzemtörténetírás, mint a történettudomány új ágazatának a kifejlődése és fellendülése igényli és indokolja. A többnyire hasonló múltbeli fejlődés, az új tudományág országonként szinte azonos időben történő jelentkezése és kifejlődése, az üzemtörténetírás társadalmi jelentőségéről és célkitűzéseiről kialakított azonos nézetek, társadalmi hasznosságával kapcsolatban megnyilvánuló elvárások indokolttá tették a regionális és országos tanácskozások mellett, illetve azokon túl, több szocialista ország közös, nemzetközi jellegű konferenciáinak és tanácskozásainak megrendezését. Az elsőként 1966-ban Prágában megtartott nemzetközi üzemtörténeti konferencián, melyen hazánk képviselője is résztvett, áttekintették az egyes szocialista országok kibontakozóban levő üzemtörténetírásának helyzetét, felmérték problémáit és eszmei módszertani vonatkozásokban hasznosítható iránymutatást igyekeztek nyújtani. A második nemzetközi üzemtörténeti konferencián 1972-ben Budapesten, melyet a Magyar Történelmi Társulat 1967-ben megalakított Üzemtörténeti Szekciója rendezett, szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár, NDK-beli, jugoszláv és magyar delegáltak mellett osztrák és nyugatnémet üzemtörténészek vettek részt. A négynapos konferencián 24 referátum és 19 hozzászólás, korreferátum hangzott el. A konferencia méltó folytatását képezte az 1966. évi csehszlovák kezdeményezésnek, összehasonlításra alkalmas képet adott elsősorban az európai szocialista országok üzemtörténetírásának eredményeiről és helyzetéről. Résztvevői — a külföldi delegátusok mellett — a magyar szaktudósok, amatőrüzemtörténészek s az üzemtörténetírást patronáló mozgalmi, szakmai és vállalati vezetők — számára bepillantást adott az osztrák és nyugatnémet üzemtörténetírás problémakörébe is. A tanácskozások során tisztázódott az üzemtörténet fogalma, tárgya és néhány konkrét elvi és gyakorlati problémája. A konferencián kibontakozó vitákban kellő hangsúlyt nyert az üzemtörténetírás komplex jellege, kettős kötődése a gazdaság- és helytörténethez, az interdisciplináris kutatások