Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - C. Harrach Erzsébet: A Víziváros közlekedése, ipara a BFL terveinek tükrében

A mai Batthyány térre tervezett várócsarnok engedélyezési rajza (1872) a Batthyány térig hosszabbították meg. Az észak-déli autóbusz a híd alatt osztott pályás úttesten közlekedik. A Margit-hídon áthaladó villamosmegálló peronjáról lépcsőn lehet lejutni az alsó úttest és a HÉV-megálló szintjéig. Az aluljáró rendszer kiépítésével részben kiküszöbölődött a gyalogosok keresztező forgalma a villamosmegálló mellett. A hídfő északi oldalán kissé módosított nyomvonallal megmaradt a villamos végállomás. A budapesti Metró vonal kelet—nyugati budai szakaszának egyik fő csomópontja a Batthyány tér 1972 óta. Itt van a végállomása az Óbudára, Rózsadombra közlekedő autóbuszoknak, a Kelenföldi pályaudvarra és Albertfalvára közlekedő villamosoknak. A föld alatt van a Metró állomással együtt a Margit-hídtól a kéreg alatt meghosszabbított pályájú HÉV végállomása is. A HÉV a Margit-hídtól északra épült 220 méteres rámpán fut a burkolat alá. A Margit-hídi állomás már a burkolat alatt van, oldalperonos elrendezésű, a hídfő mögött kapcsolódik a kialakított gyalog-aluljáróhoz. Az új vonalszakasz a Bem rakpart tengelyében halad a Batthyány téri fejállomásig, mely csatlakozik a Metró aluljáró rendszeréhez. Az új szakasz teljes hossza 1340 méter. A kétszintes csomópontot a metró-program második szakaszaként 1972-ben Budapest százéves évfordulójára adták át a forgalomnak és ezzel a Batthyány tér funkciója alaposan átalakult. Az áthaladó forgalom, az utasáramlás a csúcsidőben rendkívül nagy, a jól átgondolt és szervezett aluljáró csarnok is már-már szűknek bizonyult.