Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - C. Harrach Erzsébet: A Víziváros közlekedése, ipara a BFL terveinek tükrében

Vámépületek engedélyezési rajza (1834). Tervező: Wojtha Ferenc Az Alagút bejáratát és a Várhegy tetejét összekötő sikló építése is Buda városának sokat tárgyalt feladatai között szerepelt. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy egy 11 tervlapból álló dokumentáció maradt fenn a Budai Mérnöki Tervek között. „A budai gőzsikló tervezete" címet viselő tervlapok a kor szokványos beadványai terveit meghaladó részletességgel adnak számot Jurassek Ödön mérnök elképzeléseiről.

23 A tervlapok az 1868. évből valók, s érdekes módon a magyar és német nyelvű feliratok váltják egymást. A gépészeti részleteket tartalmazók a német nyelvűek, de ez sem mondható következetesnek. Az alsó állomáshomlokzat és az alaprajza tipikusan klasszicista, de a csarnok vasszerkezeti részletei már a század második felének stílusjegyeit viselik. 1869. május 1-én megindult a gőzsikló és ugyanakkor bontották le a népszínházat. A XIX. század utolsó negyedére tehát a tér egyre inkább fontos közlekedési csomóponttá válik: a támfalban, az Alagút bejárata mellett ott áll a Sikló alsó végállomása,

26 a Lánchíd északi hídfőjénél pedig a hídfő — Ó-buda lóvasút végállomását találjuk.

27 Pesten az 1860. évben indult be az első lóvasút. Budán 1862-ben indult be a Pálffy tér—Zugligeti vonal, majd 1865-ben Lánchídfő-ó-budai vonal. Ezek a nyomvonalak a különböző térképeken szépen követhetők.

28 Sajnálatos tény, hogy az 1867. évből származó budai lóvasút tervei, helyszínrajzai elvesztek az engedélyezési tervgyűjteményből, pedig létezésükről egyértelműen árulkodnak az iratok.

29 A budai lóvasút egyik telephelye a Henger utca—Pálffy utca—Fekete