Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Királyföldi Erika: Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület és az Uránia című (1900–1925) ismeretterjesztő folyóirat működésének és történetének ismertetése

szenzációval tudósított. Az első világháború kezdetére már olyan fejlettségi szintet értek el mind a léghajózásban, mind a repülésben, hogy mindkettőt bevezették harci célokra, robbanóanyagot szállítottak rajtuk, és megkezdték a repülős és léghajós tisztek képzését. A repülés — mely után az ember évezredek óta vágyott, de megvalósítani nem tudta — a huszadik század első évtizedeiben pár év alatt megvalósult és tökéletessé vált. 1917-ben arról adott hírt az „Uránia", hogy a repülőgépet Amerikában már tömegközlekedési eszközként használják, s Amerika kilenc városa között volt rendszeres, menetrendszerű utasszállító légiforgalom. Az 1919-es évfolyamban pedig arról olvashatott a nagyközönség, hogy utasszállító repülőgépjáratot terveznek Párizs és London között. A műszaki technikai tárgyú írások további nagy része főleg a tömegközlekedésben használt új eszközökről adott hírt. Érdekes, hogy már akkor vita folyt arról, vajon az elektromos, vagy a benzinnel hajtott járműveknek van-e jövőjük. Ez a versengés a mai napig nem fejeződött be és nem dőlt el. Bécsben már 1916ban kérvényt adott be a lakosság a városi tanácshoz, hogy a levegő szennyezése miatt a benzinmotorokat többé ne engedélyezzék. Az 1917-es évfolyamban találunk egy cikket: „A benzines és elektromos gépkocsi jövője" címmel, melyben a szerző felsorolja mindkét fajta jármű előnyeit és hátrányait, azt találgatva, vajon vasúti kocsikról, villamoshajtású hajókról, és vasból készült villamosvasúti vezetékekről. E cikkek között is sok az amerikai tárgyú, pl. az 1918-as évfolyamban „A gépkocsigyártás fejlődése az Észak-Amerikai Egyesült Államokban" címmel olvashatunk arról, hogy az USA lakossága 1918-ben: 103.604,473 fő, a gépkocsik száma pedig 4.242,139. Ugyanebben az évfolyamban adtak hírt arról, hogy Amerikában elkészült az Erié csatorna, mely New Yorkot a legnagyobb belföldi tavakkal köti össze. A csatorna akkor 550 km hosszú volt, 53 zsilippel, 2000 tonnás hajók közlekedhettek rajta, s évente 10 millió tonna szállításra tervezték. A lap természettudományos tájékoztatásában bizonyos kettősség mutatkozik. Egyfelől a szerkesztők tiszteletet érdemlő igyekezettel tartottak lépést a legújabb tudományos eredményekkel, figyelemmel kísérték és tudósítottak a századfordulón hirtelen nagyarányú fejlődésnek indult elméleti tudományok újdonságairól, dacolva a háborúval, és más történelmi eseményekkel. Másfelől a hazai gazdasági és társadalmi viszonyok miatt a nagyközönséget a praktikus tudományok érdekelték, hiszen nap mint nap gyakorlati problémákkal találták magukat szembe, s azokra vártak megoldást. Az akkori magyar viszonyok között nem volt szükség nálunk az elméleti tudományokra, de az elméleti tudósokra sem. Ezért az a pár tudósunk sem tudott megélni, s a folyóiratirodalomban sem igen találunk tőlük publikációt, hiszen az olvasók nem igényelték. Így a természettudományokkal foglalkozó cikkek között igen vegyes témájúakat találni, mert a folyóirat egyrészt be akarta tölteni tájékoztató szerepét, s a legújabb tudományos eredményeket közölte, másrészt ki akarta elégíteni az olvasók gyakorlati problémák megoldása iránti igényét. Ebben az időben élt századunk egyik legnagyobb elméleti fizikusa, Einstein, és alkotta meg a relativitás elméletét. Ekkor dolgozott Rutherford angol fizikus, aki felfedezéseivel a radioaktivitás és az atomszerkezet elméletének egyik megalapítója és kiépítője volt. Ebben az időben tette nagy felfedezését a Curie házaspár. A legnagyobb érdeklődést a röntgen-sugarak, a rádium és a radioaktivitás keltették, erről is írtak legtöbbet a folyóiratban. Az 1904-es évfolyamban, a Krónikában a „Mindenütt rádiumsugarak" című cikkben részletesen beszámoltak a Curie házaspár és Becquerel felfedezéséről, munkájáról, s bemutatták a Curie