Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Terplán Zénó: Galamb József (1881–1955) és a Ford T-modell
oldásához. Sőt mi több, Ford volt az első, aki felvillantotta az amerikai polgárok előtt a fogyasztási társadalom általános jólétének vízióját." Amikor e tanulmány szerzője 1974-ben az USA-ban járt, kérdésére, hogy ki tervezte tulajdonképpen a T-modellt, általában nem kapott határozott választ. De még Magyarországon, pl. az 1979-ben, a Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent „Autók" című, ízléses kiskönyv 3 22. oldalán is csak a következő nagyon óvatosan megfogalmazott mondatok olvashatók a T-modell tervezőjéről: »Ez a legendás hírű autó a világ minden tájára elkerült, és mindenütt elismeréssel nyilatkoztak róla. Hogy ki tervezte? Amerikai lapok nyomán, az egyik svájci szaklap ezt írta: a legnagyobb sikerű gépkocsit, amelyen öt világrész tanulta meg az autózást, magyar technikus, Galamb József tervezte."« Annak érdekében, hogy Galamb József magyar származású, kiemelkedő gépkonstruktőr érdemei — egy-két rövid, Népszabadság-beli, ill. Magyar Nemzetbeli újsághíren túlmenően — itthon közismertebbek legyenek, álljon itt életpályájának néhány fontosabb adata saját, 1952-beli visszaemlékezései 4 , az 1955-ben róla megjelent nekrológ 5 és az 1944-beli, nyugalomba vonulásakor vele készített interjú 6 alapján. 1881. febr. 3-án született Makón. Szülei földművelők voltak, öten voltak testvérek. 15 éves volt, amikor apja váratlanul meghalt. Az anyagi nehézségek ellenére, jó tanulmányi eredménnyel, ösztöndíjakkal járta végig iskoláit Makón, Szegeden, és végzett 1901-ben a mai Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola jogelődjén, a Budapesti Állami Felsőipariskolában. Rövid ideig Diósgyőrött műszaki rajzolóként dolgozott, majd önkéntes katonai szolgálatot teljesített a mai Pulában, a haditengerészetnél. Leszerelése után Hódmezővásárhelyen és Aradon dolgozott. Elnyerte a MARTA (Magyar Automobil Rt. Arad) 300 koronás ösztöndíját, tanulmányútra külföldre utazott. Drezda, Berlin, Hamburg, Bréma, Düsseldorf volt egy-egy állomás. Utóbb már állást kellett vállalnia, és Frankfurt am Mainban kötött ki, az Adler gépkocsigyárban. Takarékosan élt és bátyjától is kapott támogatást. Vágya volt az 1904re meghirdetett autóvilágkiállítás megtekintése az USA-beli St. Louisban. Hamburgból tehát áthajózott New Yorkba, ahova 1903. okt. 6-án érkezett meg mindössze néhány dollárral a zsebében. Állást kellett tehát itt is vállalnia. Először New Yorkban, majd Albanyban, később Pittsburghban dolgozott — már csak a nyelvi nehézségek miatt is — szakmunkásként. Végre eljutott St. Louisba. Ezután megváltoztatta eredeti tervét, nem tért haza Európába, hanem Clevelandben lett karburátor-szerelő, majd Niles kisvárosban szerszámtervező. Megtetszett azonban neki a szépfekvésű Detroit, és több lehetőség közül választva, 1905. dec. 11-én lépett a Ford Motor Company szolgálatába, amelynek ekkor mindössze 300 dolgozója volt, és amely nem gyártott, hanem összeszerelt személygépkocsikat. Első munkája egy N-modell hűtőrendszerének, ill. a hátsó futóműnek áttervezése volt. Rajzainak szépsége és szabatossága felkeltette Henry Ford figyelmét. Maga mellé vette vezető tervezőnek, és vele terveztette meg a T-modellt. Erről érdemes meghallgatni Galamb József visszaemlékezéseiből a következőket 4 : „Joe, az az ötletem támadt, hogy új kocsit tervezünk — szólt hozzám Ford kb. 1907 elején. A III. emeleten hátul egy külön szobába vigyen egy fekete iskolatáblát és a saját rajztábláját, majd azonnal hozzákezdünk egy új modell megtervezéséhez. Nem kell szólni róla senkinek."
