Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

TIMAR LÁSZLÓ* VILLARD DE HONNECOURT, A XIII. SZÁZADI FRANCIA ÉPlTÉSZ ÉS MAGYARORSZÁG A XIII. század egyik legjelentősebb építőművésze — egyúttal az európai művészet- és technikatörténet kiemelkedő alakja —, a magyarországi kapcsolatokról ismert Villard de Honnecourt. Villard maga a művész és tervező, a kivitelező és technikus, a teoretikus és praktikus alkalmazó egyszerre és egy személyben. A XIX. és a XX. század nagy francia elemzői közül igen sokat foglalkoztak ezzel, a maga évszázadát megelőző, nagy építész egyéniséggel. Legelőször az 1858-as Villard „Vázlatkönyv" facsimile-kiadás szerzőjét, J. B. Lassus-t kell megemlíteni. Ezt 1886-ban az ugyancsak francia Quicherat is kiegészíti; majd 1936-ban a bécsi Hans Richárd Hahnloser újra megjelenteti. Századunk nagy művészet- és építésztörténésze, Erwin Panofski újra foglalkozik vele. Tény, hogy jó néhány anonimitást feloldanak ezek az elemzések. De nem hagyható figyelmen kívül, sőt igen hangsúlyos, azoknak a magyar kutatóknak elemző és részletező munkája, akik már a XIX. század utolsó harmadától, Ipolyi Arnoldtól kezdve napjainkig különböző aspektusból elemezték Villard életművét és magyarországi tevékenységét. Ezeknek sorából csak kiemelnénk Ipolyi Arnoldot, Henszlmann Imrét, Békefi Remiget; századunkban, Eckhardt Sándort, az irodalomtörténészek közül Sőtér Istvánt; illetve Dercsényi Dezsőt, legújabban pedig Gerevich László régészeti kutatásait. Szinte minden külföldi és magyarországi elemzésben egy nagyon lényeges uralkodó motívum az, amit maga Villard rögzített az 1253-ban készített „Vázlatkönyvéében —, hogy „kétszer is járt Magyarországon". Sőtér pl. négy művében is visszatér arra a gondolatra, ami nagyon is valószínű, hogy Villard, 1242 után kapcsolódik IV. Béla újjáépítő tevékenységéhez, a tatárdúlás utáni Magyarország helyreállításához. A kétszeri magyarországi tartózkodás valószínűleg a negyvenes, esetleg az ötvenes évek végére, vagy a hatvanas évek elejére tehető. Ezt valószínűsítik az olyan magyar kutatók, mint Márki Sándor, Eckhardt Sándor; olyan különböző idegen, német- és francianyelvű elemzők, mint Lassus és részben Hahnloser; de igen hangsúlyosan Quicherat és Panofski is. Nagyon egyértelműen kapcsolódik Villard egész tevékenysége a ciszterek XII. századi magyarországi letelepedéséhez, a magyarországi káptalani iskolák, illetve monostoraik létesítéséhez. Konkrétan a pilisi, ill. pilisszentkereszti, majd * 1125, Budapest, Trencséni u. 42.