Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - N. Ipoly Márta: Ipari és gazdasági forrásértékek térképeken

Miklós engedélyt kapott néhány, Magyarország területére vonatkozó szelvénylap lemásolására. Hazánk területén az 1850—60-as években rohamos fejlődés bontakozott ki. A nagyjelentőségű és nagyszabású folyamszabályozások, a vasút és útépítések mindinkább sürgették a közel száz évvel korábban készült felvételi anyag felhasználást. Hosszas viták után a Hadilevéltár Térképosztálya — megfelelő elővigyázatosság szemmeltartásával — esetenként engedélyezte, hogy tudósok és szakemberek betekintsenek a XVIII. sz. második felében összegyűjtött adatokba. A térképanyag titkos minősítését azonban még ekkor sem oldották fel és az lényegében az I. világháború végéig a Monarchia összeomlásáig, nem állt a kutatók rendelkezésére. Az I. világháborút követően az első katonai felmérés eredeti dokumentumai a bécsi hadilevéltárban maradtak. Az eredeti felvételekről készült pontos másolatok azonban a Hadtörténelmi Intézet Térképtárában a kutatók rendelkezésére állnak. A térképtár rendelkezik a már említett 463 térképszelvényen kívül azokkal' a térképszelvényekkel, amelyek Magyarország 1918-as határain belül levő területeket öleli fel. A felvidéki, az erdélyi és a temesi-bánsági körzetek részletes és intézményes feldolgozása, értékelése, a trianoni békeszerződést követően a hazai kutatók körében másodlagos helyre került. Az ipari-technika és a gazdaságtörténeti kutatással foglalkozók számára azonban ezek a szelvények így is nagyon sokszor forrásul szolgálhatnak. Az első katonai felmérés tudományos vizsgálata, az elmúlt évszázadban megkezdődött és a különböző tudományágak érdeklődését kielégítendően még napjainkban is tart. A Hadtörténelmi Térképtár tulajdonában levő szelvényeket a kutatók rendszeresen használják. A térképlapok kiértékelésével jól bizonyítható a XVIII. századbeli Magyarország gazdasági élete, ezen belül a jelenlegi ország területének, mezőgazdaságának jellege. Bizonyítékul szolgáljanak a kiértékelés módszerére és tartalmára az alább felsorolt példák. A bemutatásra került térképszelvények felmérési időpontja, a „Colonne", illetve „Sectio" azonosításával a mellékelt áttekintő szelvényekről leolvashatók. Malmok: A vízimalom a tulajdonosoknak nagy hasznot, a lakosságnak rengeteg kárt, a hatóságoknak pedig állandó gondot okozott. A földesurak és a lakosok hol az ellen panaszkodtak, hogy a felduzzasztott víz elárasztja a szántóföldeket, hol az ellen, hogy elviszi a vizet és szárazságot okoz. Gyula (XXIII—27-es szelvényen) „Harruckern János György, az új földesúr, a gyula vár délkeleti sarkán levő, régi kincstári vízimalom helyén még az 1720-as évek elején új négykerekű vízimalmot építtetett. Ezt követően a váriak folyton panaszkodtak, hogy a malom okozta áradások tönkreteszik határukat, elpusztítja termésüket. Emiatt több család el is költözött. A vári egyház és a gyulai uradalom közt 1744 és 1750 közt elkeseredett pereskedés folyt, de a gyulai földesúri ispán volt a hatalmasabb, és a magyar-gyulai vízimalom megmaradt egészen 1805. május 6-ig, amikor felsőbb rendeletre le kellett bontani." A malmok földrajzilag meghatározható helye az 1783-ban felmért térképszelvényen jól pontosítható.