Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Adalékok az energiaellátás történetéhez. A vízierő kérdése 1919-ben

kapcsolatos további építkezésekhez.

8 1903-ban a Hernádon megépült a gibárti erőmű, 400 LE teljesítménnyel,

9 1906-ban megkezdték a felsődobszai vízerőmű építését, amely szintén a Hernád esését hasznosította. Évi termelése 544 LE volt.

10 Bogdánfy Ödön összesítése szerint 1914-re 72-re emelkedett a vízerőművek száma, és évente együttesen 27 800 LE energiát termeltek.

11 1918-ban az Országos Vízépítési Igazgatóság felhívást intézett a kultúrmérnöki hivatalokhoz a Bogdánfy-féle statisztika kiegészítése céljából. E felhívásra válaszolva a hivatalok még 24 telep adatait jelentették be, amelyek 8000,6 LE energiát termeltek.

12 Az első világháború befejezésekor tehát az ország területén összesen 96 vízerőtelep működött, nagyrészük az erdélyi folyókon és patakokon. Szinte semmi nem történt az 1900-as évekig a Duna és Tisza vízi energiájának hasznosítása érdekében.

13 A megépült telepek mellett azonban elkészült néhány nagyszabású terv is, amely szerint már a Dunán és a többi jelentősebb folyónkon is vízerőművek épültek volna. Schmidthauer Antal, a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal vezetője 1908-ban a Mosoni Dunaágban építendő 3 erőmű (Pozsony, Rajka, Mosón) tervét készítette el, amelynek kivitelezésére egy bázeli cég vállalkozott. A 3 erőmű 34 200 LE (és 150,0 mill.kWó) évi átlagteljesítménnyel működött volna.

14 Hoór Tempis Mór és Steller Antal a Duna Pozsony—Somorja közti szakaszán, a bal parton tervezett erőművet.

15 Kovács Sebestyén Miklós a Szentendrei Dunaág hasznosítását javasolta, és Békásmegyernél kívánt 13 000 LE (és 47,1 mill. kWó) átlagteljesítményű erőművet felépíttetni. Viczián Ede a Soroksári Dunaág rendezési tervével kapcsolatban készített javaslatot a vízerő felhasználásáról a Dunaág felső torkolatánál, majd elkészült az alsó-torkolati (tassi) vízerőtelep terve is. A két erőmű együttesen 6750 LE (és 68,0 mill.kWó) energiát termelt volna.

16 1918-ra elkészült a huszti vízerőtelep terve,

17 a Rába esését hasznosító rumi erőmű dokumentációja, amely 2000 LE (és 11 mill.kWó) energiatermeléssel működött volna. 18 Szüts Béla 1907-ben a Dráva

19 Benedek József a Vág és Sajó

20 vízerőhasznosítási tervét dolgozta ki, Rohringer Sándor a Rábán, Nicknél tervezett vízerőművet,

21 és elkészült a siófoki vízerőmű terve is. Az 1919 előtti vízerőhasznosítási tervek sok esetben folyószabályozáshoz, megszűnt malom duzzasztóművének hasznosításához kapcsolódtak.

22 A fejlődés azonban a vízerő energiaforrásként való felhasználását — az egyéb vízhasználatok rovására is — előtérbe helyezte. A folyók duzzasztásán kívül 1900-tól már tározókat is létesítettek az egyenletes vízellátás biztosítása érdekében, és többször találkozunk üzemvízcsatornás megoldásokkal is. 1918-ban az Országos Vízépítési Igazgatóság újra elkészítette az ország vízerőtérképét, amelyen a tározási lehetőségeket is figyelembe véve a vízerőkészletet 2 788 400 LE-re becsülték. A munka eredményeit Viczián Ede: „Egységes vízgazdálkodás és vízierőhasználat" című propagandafüzetében foglalta össze. Az Országos Vízépítési Igazgatóság 1918-ban szabályozta a hatósági eljárást vízerőművek esetén. Az erőmű tulajdonosának a törvényhatóságtól és az illetékes műszaki hivataltól — a szükséges adatok (a folyó esése, vízhozama, a termelt energia mennyisége, turbinák száma, hatásfok) közlésével — engedélyt kellett kérni üzemére. Legtöbb probléma a szükséges vízmennyiség meghatározásával adódott. Az ingadozó vízjárás rontotta az erőművek hatásfokát és a vállalkozást bizonytalanná tette. Az engedélykérőnek ezért a telep működtetéséhez szükséges víz-