Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez
A gépet a (6) szíjtárcsával hajtották meg. Innen jutott tovább a forgatónyomaték a (7) tárcsára, hajtószíj segítségével. A Szőke-féle búzamosógépet vagy három évtizeden keresztül gyártották. Számos magyar malomban még napjainkban is dolgozik. Éppen ezért érdemes összefoglalni e nagyszerű búzamosógép erényeit. A gondos méretezés következményeként kitűnően bevált a mosógépcsalád (0, 1, 2-es sz. gép) centrifugája. Mérések bizonyítják, hogy a búza vízfölvétele nem több 1—2%-nál. Az előző bekezdésnél is talán fontosabb, hogy Szőke Béla az egyszerű, lyukasztott lemez helyett ún. táskás metszetű köpenylemezt csináltatott a géphez, Stahel Ede lemezárugyárában. így a centrifúgalas szemtörése tetemesen csökkent. Amint láttuk, a mosócsiga találékony megszakításával, Szőke Bélának sikerült a kombinált mosógépnél is megoldania a könnyű anyagok kiválasztását és elúsztatását. Licsfcó Károly búzamosógépei A magyar búzamosógép szerkesztés hagyományait alapul véve, Licskó Károly gépészmérnök, a Malomgépfejlesztő és Malomtervező Intézet (MAFI) keretében, 1962—1966 között foglalkozott a búzaelőkészítés e fontos gépével. Eredményeiről egy tanulmányban számolt be. 50 A Licskó-féle búzamosógép (15. ábra) működésének jellemző műveleteiben azonos Szőke Béla gépével. A részletekkel nem fárasztjuk az olvasót. Azonban van néhány olyan fejlesztési vívmány, mely mosógépszerkesztő eredményeink közé sorolható. A régi, századeleji búzamosógépekhez viszonyítva már Szőke Béla is mérsékelte a szárítócentrifuga emelőlapátjainak a számát. Egyben nyolc sorban helyezte el a ritkított emelőlapátokat. Licskó Károly, a centrifuga mosó- és szárítómunkáját elemezve, fölfedte a mosás és szárítás javításának módozatait. Hogy még kíméletesebbé tegye a centrifugált búza útját, nyolcról hatra csökkentette az emelőlapátok sorát (16. ábra). Ez volt az első lépés. A munka azzal folytatódott, hogy — a még eredményesebb mosás eléréséhez — leszerelte az alulról számított második lapátsort. Egyben vízszintesre, illetve: váltakozva 35° lejtésűre állította a legalsó lapátsort. Belátható: ily változtatás után a búza hosszabb ideig tartózkodott a mosótérben. Számokkal kifejezve: a régi mosógépben a kb. 0,5 m/s-ról 13—14 m/s-ra való felgyorsítás és a mosótérben való áthaladás együttes ideje 0,3—0,4 sec. volt. Ezt az időt a lapátritkítással 1 sec. körüli időre lehetett növelni. A jobb szárítás érdekében a mosótér fölött sorakozó emelőlapátok dőlésszögei — a korábbi általánosan alkalmazott 45°-kal szemben — nem egyformák, változóak. E különbözőséggel a szerkesztő azt érte el, hogy a mosott búza hosszabb ideig tartózkodott a szárítótérben. Ennek hatására a mosott búza vízfölvétele 0,7—1,5%-ra mérséklődött. Még egy javító szándékot kell megemlítenünk, mégpedig a mosó- és szárítócentrifuga tengelyének a kifúrását. Licskó Károly, hogy javítsa a búzamosógép tisztítási munkáját, a kifúrt centrifuga-tengelyen keresztül, öblítés céljából, vizet vezethetett a mosószakaszból kiemelkedő, a szárítócentrifugába lépő búzafolyamra.
