Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

8. A 6. ábrán látható, ún. „vödrös"-kőkiválasztóhoz tartozó centrifuga Közbevetőleg megjegyzendő, hogy a Wörner-féle búzamosógépek előtt a terményt tarárok nagyság- és fajsúly szerint osztályozták. Majd a triőrök elkülönítették a gömbölyű gyommagvakat (a vadbükkönyt és a konkolyt), valamint a félbetört búzaszemeket. A gyakorlat követelményeit jól kielégítette az a tény, hogy a vödöralakú kőkiválasztó (7. ábra) egyszerű volt, forgó alkatrész nélkül működött és munka közben is állíthatták. A mosandó búza az a garatocskába folyt. A b menetes terítőtölcsér magasságát úgy szabályozták, hogy a termény — búzaszemnyi rétegvastagságban — szétterüljön az alatta levő csonka kúpon. E művelettel párhuzamosan, a g vízvezetéken, folyamatosan víz folyt a „vödörbe". Eképpen az e vödörbe lépő termény és az onnan távozó víz mozgási iránya ellentétes volt. Ebből az ellentétességből származóan sok múlott a Ventúri-csőszerű e készülékszakaszon. Itt ugyanis — az erőjátékot követve — a víz először lefékezte, azaz „fölemésztette" a búza mozgási energiáját. Majd a víz saját irányában átemelte a búzát és a léhát a készülék gi tartányába. Jó tudni, hogy a magyar molnárok nagy vízfogyasztással vádolták a vödrös kőkiválasztót. Nem alaptalanul! Tudniillik e készülékben 1 kg búza mosásához