Technikatörténeti szemle 11. (1979)
KÖNYVISMERTETÉS - Gazda István, ifj.: Romániai magyar tudomány-, technika- és művelődéstörténeti kiadványok az elmúlt néhány évben
Nem szóltunk még az orvostörténetről, melynek legszakavatottabb művelője a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet professzora: Spiel- mann József, aki 1977-ben volt hatvan esztendős. Művei jól ismertek a tudománytörténészek körében s ezek az orvostörténeten túlmenően jónéhány más kérdésben is eligazítást adnak. Nagyobb munkái: Nyúlás Ferenc (Bukarest, 1955); Lechner Károly (uo., 1957); A hazai orvostudomány történetéből (uo., 1957); Másoknak világítva. Mátyus István (uo., 1969); A közjó szolgálatában (uo., 1977). A legfrissebb romániai magyar tudománytörténeti munka Heinrich László kötete: Az első kolozsvári csillagda, melyről a Technikatörténeti Szemle külön recenziót is közöl. Ezek után hadd szóljunk az egyik határtudomány néhány fontos kiadványáról is: a tudománytörténet műveléséhez ugyanis elengedhetetlenek a nyelv- történeti munkák. Ezek legjelesebbjei Szabédi László és Szabó T. Attila kötetei. Az 1959-ben 52 évesen elhunyt Szabédi László 1958-ban fejezete be A magyar nyelv őstörténete c. munkáját, mely hosszú ideig kéziratban maradt, 1974-ben viszont a Kriterien mégis közreadta e fontos gyűjteményt. Szabó T. Attilának, az MTA tiszteletbeli tagjának nevével sokszor találkozhattak a hazai olvasók-is, főként mióta megjelent az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, általa szerkesztett első kötete (Kriterion, 1975). Pedig a most 72 esztendős tudós nagyszámú nyelvtörténeti munkát jelentetett meg korábban is, ilyen pl. A Marosvásárhelyi sorok (Bukarest, 1957). Összegyűjtött tanulmányainak három kötete valóságos tudománytörténeti „kincsesbánya”: Anyanyelvűnk életéből (Kriterion, 1970); A szó és az ember (uo., 1971); Nyelv és múlt (uo., 1972). Befejezésül néhány korábbi, de tudománytörténetileg fontos művet sorolunk fel: Zsakó János (a kolozsvári Tudományegyetem kémiatanára): Az elemek története (Bukarest, 1959, 1964); Dávid Gyula (irodalomtörténész, a Kriterion könyvkiadó szerkesztője): A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság (Kriterion, 1973); uő.: Találkozások (uo., 1976); Imreh István (a kolozsvári Tudományegyetem tanára): Székely falutörvények (Kolozsvár, 1947); Jordáky Lajos (1974-ben hunyt el): Irodalom és világnézet (Kriterion, 1973) s egy kötete a budapesti Magvető Elvek és Utak sorozatában is megjelent; Szabó T. E. Attila (a kolozsvári mezőgazdasági főiskola botanika tanszékének tanára): A darwini gondolat (TÉKA, 1971); uő.: Charles Bonnet: A természet vizsgálása (TÉKA, 1974); uő.: A genetika évszázada (Téka, 1976); Váczy Kálmán: Plinius: A természet históriája (TÉKA, 1973); Hajós József (kolozsvári filozófia-professzor): Mentovich Ferenc: Az új világnézlet (TÉKA, 1974); Kántor Lajos (a Korunk belső munkatársa) — Láng Gusztáv (a kolozsvári Tudományegyetem adjunktusa): Romániai magyar irodalom (Kriterion, 1971, 1973). Áttekintésünkben nem szóltunk olyan ismert tudósok műveiről, mint pl. a nemrég elhunyt Kós Károly építészettörténeti munkáiról, hiszen lassan már a róla írott cikkek és könyvek is kitesznek annyit, mint saját művei. összegzésként megállapíthatjuk, hogy igen gazdag a romániai magyar művelődéstörténeti, tudománytörténeti irodalom s reméljük, hogy e művek az elkövetkezendő években is hasonló színvonalon és kivitelben fognak megjelenni. ifj. Gazda István 261
