Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban

távtiartását megfelelő átmenő csavarokkal biztosították. A kerekek felszerelése a gerendelyre úgy történt, hogy először a keresztfákat helyezték a gerendelybe, a már korábban elkészített .átmenő lyukazatba, majd szükség szerint ékekkel rögzítették azokat és szerelték hozzá a kerékkoszorú ívszeleteket. A koszorúk felszerelése után kerültek beszerelésre a lapátkarok a lapátokkal és ezeket is rögzítették ékekkel, vagy szegekkel. Ha kétkoszorús kereket építettek, úgy először a karokat csavarkötésekkel a koszorúhoz szerelték, majd a lapátok kerültek fölszerelésre.

Veszprém megyében a Torna patakon kevés kivétellel alul-, illetve háton- csapott vízikerekeket építettek, de .megtalálhatók voltak az Eger, Séd és más patakokon is.

Kisebb régi malomtípusoknál meg lehetett találni az olyan egyszerű, felülcsapott vízikereket is, amelynek koszorúját a molnár a természet adta görbe akác, vagy tölgyfából rótt össze.

A vízikerék lapátjai készülhetett: fenyő, nyár, juhar, hárs és tölgyből egyaránt. A lapáttartó karok akác és tölgyből készültek. A lapátokat a karokhoz, kovácsolt szögekkel, vagy a kovácsok által készített vaspántokkal erősítették.

Az alulcsapott vízikerekek főképp, ha nem megfelelő szakember készítette, nagyon rossz hatásfokkal dolgoztak. A rossz hatásfokuk miatt a XIX. században már, de a XX. század elején megyénkben sok sagebien vízikereket építettek, melyek nagyon jó hatásfokkal dolgoztak. (14. kép) Ezek a nemegyszer 6—7 m átmérőt is elért vízikerekek azonban gondot okoztak az áttételezés megoldásában, amit aztán később a malomgépgyárak oldottak meg, vaskoszo210

11. Sagebien vízikerék (Nagyberzseny, 1890)