Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban

és a méretnek megfelelően körzővel kört készítettek. A körzővel rajzolt köröket 16—18 szögre osztották és a szögek csúcsaitól hosszirányban a csaptató- zsinórnak segítségével párhuzamos vonalakat csaptattak. A csaptatás után ács- bárddal elvégezte az ács a 16 vagy 18 lapnak a megmunkálását. A jó ácsnak nem kellett gyalut használni simításra, mert a bárddal azt is elvégezte. A ia- polás után beméretezték a vízikerék és belső fogaskerék helyét, majd berajzolták a keresztfák helyeit is. A vízikeréknél lehetett egy- és kétkoszorús kerék és ebben az esetben egyszer vagy kétszer is át kellett a gerendelyen a keresztfák helyeit vésni. A belső fogaskerék részére azonban mindenkor csak egy sorozat keresztfa került beépítésre. Az egy sorozat keresztfa 3 db-ból állott, melyek részére olyan átmenő lyukakat véstek, hogy az összeszerelésnél ne okozzon gondot a behelyezésük. Ezért a gerendelybe vésett lyukak 5—5 cm- rel nagyobbak ill. hosszabbak voltak. Vagyis az első lyuk hossza 20 cm, a másodiké 25 cm és a harmadiké 30 cm.

A keresztfák lyukait keresztfejszével vágta ki a gyakorlott ács. Először az egyik oldalról vágta ki, majd a másik oldalról már átszakította és végül tisztító vésővel kiigazította. A gerendely elkészítésénél legtöbbször az ács csak a falon keresztül menő részt hagyta sokszögűre, a többi részt legömbölyítette és főképp a külső részt átmérőben 5 cm-rel vékonyította, hogy a vízikerékről a gerendelyre csurgó vizet be ne vezesse a malomba, (7. kép)

A következő művelettel a gerendely mindkét végén 50—60 cm hosszban további levékonyítást végezték és egyben kúposították, mert ide kerülnek később a szorító vaskarikák. Most még hátra volt a két szárnyas csapnak a gerendely végeibe történő beillesztés. Itt először is ismerni kell, hogy milyen

204

4. Vízikerék gerendely, a nagyfogaskerék és a felülcsapott vízikerék