Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban

egy-egy malom hajtásához. Ezek a kerekek akkor még egyenként egy-egy pár malomkövet voltak képesek megforgatni. Megyénkben a legtöbb vízikerekű malmok a Tapolca patakra épültek. így Pápán volt 3-, 4-, 9- és 10 kerekű vízimalom is. (3)

A molnárok szerint a vízszerszámok — vízikerekek — építése nagyon pontos munkát igényelt. A vízszerszámok közé sorolták:

a) malomfej (zsilip),

b) vízikerék vagy kerekek,

c) a vízikerékhez tartozó gerendely és a belső nagyfogaskerekeket.

Ahhoz, hogy ezen berendezéseket megépítsék faragómolnárokra vagy malomácsokra volt szükség. Ezeknek a szakembereknek nagyrésze külföldön sajátította el a szakmát és hasznosították hazánkban. A faragó molnárok értettek az őrléshez, de értettek a malomberendezés elkészítéséhez is. A molnár szakma is, de az ács szakma is apáról fiúra szállt. Minden malomácsnak meg volt a saját körzete, de a jó szakemberek az egész megye, sőt más megye területein is kaptak munkát. Építettek zsilipeket, malomfejeket, vízikerekeket, fogaskerekeket stb. A malomipar létrejöttével mind több gyári készítésű berendezés jelent meg a piacon és részben visszaszorította a malomácsok szerepét.

A XVIII. században mint faragó molnár és ezermester volt megyénkben Turnier György, aki Városlődről került Veszprémbe 1750 körül és telepedett le veszprémi püspöki és káptalan gazdaságok központjába. Turnier György néhány Veszprém környékbeli malom építésén kívül Koller püspök felkérésére, a veszprémi úrkútból vízikerék segítségével vizet nyomatott föl a püspöki várba. E művet azonban már fia Turnier Henrik fejezte be, aki 1748-ban született és apja mellett tanult szakmát. Tanulmányait azonban Ausztria, Magyar-, és Morvaországban folytatta. 1770-ben belépett a veszprémi belső molnár céhbe. Ügy az apa, mint fia a molnár szakma mellett kallókat és malmokat javítottak és a megye területén levő malmokban 24 vízikereket szereltek föl és öt kallót építettek. (4)

1883—85-ben Veszprém megye területén 251 vízimalmot tartottak nyilván. Ezen időszakban Zala megye vezetett a vízimalmok tekintetében 486 db vízimalommal. A mai Veszprém megye területén 500 olyan, vízienergiával üzemelő malmot, malomhelyet lehetett helyszínelni, melyek részben már elpusztultak. A fenti-időszakban 2067 db vízikereket tartottak nyilván, ami 7315 HP-nek felelt meg. A vízikerekek átlagos lóereje 2,8 HP-nek mondható. (5)

A megye vízimalmainak többsége a XVIII. században épült föl, a vízmeny- nyiséget figyelembe véve, több vízikerékkel. A XX. században már csak ritkán találkozunk vízimalom építésekkel.

Az 1830 és 1832-ben a malomfejek felmérései is azt igazolják, hogy a legtöbb malom több vízikerékkel épült, illetve volt felszerelve. (6)

A ma még megtalálható malmok, vagy malomromok vízfelöli oldalán mindenütt megtalálhatók a régi vízikerék, vagy kerekek helyei. A külső falakon található nyomokból pedig nem egyszer következtetni lehet a kerék átmérőjére is.

Veszprém megye ismrtebb malomácsai a XX. században:

Harn Imre áosmester, Várpalota, (sz. 1895)

Köves Mihály (Koch Mihály) ácsmester, Ganna, (sz. 1910.)

Feit Vendel ácsmester, Városlőd. (sz. 1900)

Vámosi István ácsmester, Padrag. (sz. 1900)

A még élő ácsmesterek szívesen beszélnek a vízimalom szerkezeteinek építésé199