Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Korek József: A magyar technikai múzeum kezdete, a Magyar Nemzeti Múzeum Kézműtárának rekonstrukciója az egykori sajtó tükrében
A technikai haladás feltétele az, hogy próbáljuk megközelíteni az ipari forradalomban élenjáró nemzeteket. Mágnásaink külföldi útjai ráirányították a figyelmet — elsősorban Angliában — az iparra, a közgazdaságra, de hol volt még az a kéz, amely kivitelezhette volna az újat adó lehetőségeket. Ennek felismerésére szánta Brüden József olyan alapítvány megtételét, hogy külföldi utakat biztosítson azzal a céllal és feltétellel, hogy az ipart előmozdítsa, amint ezt a Jelenkor közli Brüden József végrendeletéből: „Minthogy teljes életemben a közjónak, a nemzeti iparnak, egyszóval a haza boldogsága előmozdításán igyekeztem, holtom után is néminemű részt kívánok venni a feljebbi legatu- noktól fundálandó minden értékeimet hagyom édes magy Hazámnak oly formában: hogy amelynek kétharmada örökös funkcióul szolgáljon a végre, hogy az interesén tek. Pesth Vármegye által kinevezendő két jeles és iskolát dicsérettel végzett akármely vallásu és bármely nemzetbéli mathematikus, hydrau- licus és geomethrikus, úgyszinte mechanikus-technologikus végből és tzélokra külföldre utazásokat tehessenek; kik és a szükséges útiköltségen felül rajzolatok, plánumok, machinák megszerzéseire szükséges summákat kapjanak. Ezen szerzeményeket két esztendeig tartó utazásuk után visszajővén addig is, mig Polytechnikum institutum felállittatik a Nemz. Múzeumba leadni kötelesek, hogy azok közboldogitásra fordittassanak.” Az alapítvány jelentőségét növeli, hogy a nyelvművelésre és tudományos munkákra adott alapítványok: Sándor, Marczibányi, Fehérváry stb. után ez az első műszaki alapítvány megszületett. 1834-ben Gyurgyák János természettörténeti gyűjteményével gazdagodott a kézműtár, de erről részletes adatokkal nem rendelkezünk. Az év nov. 16-án lép szolgálatba Petényi Salamon János segédőr zoológus. A gyűjtemény még tovább kerül a technikatörténettől, amelyet az „iparművészet” kezd helyettesíteni, mint gyűjteményi profil, amit az is jelez, hogy feltűnik a drágasággyűjtemény elnevezés. Dorer Ferenc 1833-ban ajándékozott órája a XV. sz.- ból, a régiségtárból a kézműtár gyűjteményébe került. Az 1832—33. évi országgyűlésen a Nemzeti Múzeum új épületére megszavazott építkezés miatt 1838. nov. 4-ig a kézműtári gyűjteményt a Ludoviceum épületébe szállítják. Ez nem megfelelő óvatossággal történt, és közel 10 éves ládákban tartása az amúgy is rossz állagú kézműipari anyagban súlyos károsodást okozott. Ipari téren a Védegylet volt az a testület, amely az ipar előmozdításán fáradozott. Ebben sajnos a múzeum kevés érdeklődést mutatott. Kubinyi Ágoston igazgatói kinevezésével (1843) a Nemzeti Múzeum ismét a közvélemény érdeklődésébe került. A befejezéshez közeledő építkezés után a palotában rendezett állandó kiállítások, majd a polgári forradalom eseményei egybeforrasztották a múzeum és a nemzet történetét. A Magyar Nemzeti Múzeum udvarán és termeiben rendezik meg 1846-ban a második ipari kiállítást, amelynek története részletesen feldolgozott. A technológiai gyűjtemény egyre jobban átalakul művészeti gyűjteménnyé, ami nevében is kifejezésre jut és előkészítője az Iparművészeti Osztálynak. Az Iparegylet megalakulásával oda vándorol az anyag, és az első kiállítást a Vigadóban tartották. Az Egyesület jegyzője, Csanády többször tudósít az Iparegylet gyűjteményének gyarapodásáról. Panaszolják is, hogy épül ugyan a múzeum, de inkább művészeti tárgyak kerülnek oda, a művészeti osztályok gyarapodnak, s lassan művészeti tárgyak gyűjteményévé válik a múzeum. Elég merev magatartást tanúsított ezen a téren a Nemzeti Múzeum a 17
