Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Palágyi Gábor: A csavarról
„Automatikus csavarvágó gépeik rendszeresen utánraktárra dolgoznak, majdnem függetlenül a többi gépektől. Azért vannak minden gyárnak meghatározott méretű srófjaik, melyekre a szerkesztésben figyelemmel kell lenni. Csak kivételes esetekben készítenek speciális srófokat.” Az európai országokban problémák adódtak abból, hogy a gépelemeket, gépalkatrészeket milliméterben mérték, a Whitworth- és a Sellers-menetek az angol hüvelyk-rendszerre épültek fel. Ezért a problémák megoldását a méter- rendszerre épülő egységes csavarok bevezetésében látták. Ezt a célt akarta elérni a badeni állami vasutak főmérnöke Delisle, amikor kidolgozta és a Badeni Technikus Egyesület-nek 1873-ban benyújtotta a „Menetrendszerek élesmenetű csavarok számára" című tanulmányát. Nem sok eredményt ért el. Erre mutat, hogy a Verein Deutscher Ingenieure (Német Mérnökök Egyesülete) még 1893. tavaszán is kénytelen volt beadványt juttatni az érdekelt hatóságoknak, hogy próbálják ki a métermenetet, amely — véleményük szerint — jelentős erkölcsi és anyagi előnyöket jelent. Ebben arra is rámutattak, hogy „ . . . a bevezetés nem jelentéktelen kezdeti nehézségei csak akkor hidalhatok át, ha a mértékadó birodalmi és állami hatóságok közül azok, amelyek szakágazatuk következtében ösztönözve vannak az ügyhöz való közeledésre, törekvéseinket nemcsak jóindulatúan ajánlják, hanem maguk is megvalósítani igyekeznek.” Franciaországban ugyancsak vasúti mérnök — Sauvage — tett kezdeményezést a sokféle menet egységesítésére 1891-ben. A kidolgozott javaslattal a Société d'Encouragement pour l'Industrie National foglalkozott, s 1894-ben elfogadták. A gyakorlati életben rövidesen mint „Systeme Francais” vált ismertté és használták. Az egyes országokban jelentkező problémák nemzetközi szinten is jelentkeztek. Nemzetközi megállapodás kötése mutatkozott kézenfekvőnek. A Verein Schweizerischer Maschinenindustrieller (Svájci Gépiparosok Egyesülete) kezdeményezésére 1898-ban Zürichben került sor a nemzetközi konferencia megtartására. A 60°-os profilszögű menetek átmérői és menetemelkedései az SF-rendszerre épültek és hamarosan Systeme International — Sí menet — néven váltak ismertté. Hazánkban az „Első Magyar Csavargyár Rt" 1889. évi megalakulása óta beszélhetünk gyáriparszerű kötőelemgyártásról. Méretek szempontjából az Ausztriában honosak voltak a mértékadók. A csavarmenetek kérdése csak a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság megalakulása után került napirendre. Dr. Szabó Gusztáv egyetemi tanár és Stein Sándor a Magyar Királyi Állami Vasgyárak igazgatóhelyettese vezetésével működő bizottság közel két évi munka után 1923. májusában terjesztette elő javaslatát a Whitworth- és métermenetek szabványaira. A nyilvánosság kritikája elé való kibocsátását az anyagi eszközök hiánya azonban akadályozta, mint ezt a MISZB közleménye megjegyzi. Ez akadályozta pedig annak a folyamatnak a megindulását, mely a „Bizottság munkálkodásaiba befektetett anyagi és erkölcsi tőke búsás kamatait termi, úgy az egyén, mint a köz javára.” Hiába voltak a szép szavak az illetékesek részéről, így Bornemissza Géza iparügyi miniszternek a Magyar Racionalizálási Bizottságban tartott előadása. Ennek során jegyezte meg, hogy sok felesleges egyéni kívánság nyilvánul meg mind az ipari áruknak anyaga, mind a formája tekintetében, pedig a 140
