Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Valentiny Pál: A gazdaság és a technika problémái a XIX. századi elektromosiparban
kérdést külön tárgyaljuk egyben annak a véleményünknek is hangot adunk, hogy az új termékek és az új termelési eljárások megszületése időszakonként függetlenülhet a gazdasági környezet konkrét adottságaitól, mint ahogy ezt a későbbiekben illusztrálni próbáljuk. A Ganz gyáron belül alakult villamossági osztályon a megalakulás után 7 évvel olyan rendszert dolgoztak ki, amellyel megoldhatóvá vált a villamosenergia nagytávolságú szállítása és elosztása. A transzformátorrendszer három mérnök viszonylag rövid kísérletező munkájának az eredménye volt. Miért éppen a Ganz gyárhoz került ez a három mérnök? A Ganz gyár az 1860-as évektől kezdődően hosszú ideig a legnagyobb, magyar kezelésben levő gépgyár volt. Üzleti sikere és dinamizmusa az 50-es évek végén megalkotott szabadalomra vezethető vissza, amelynek során az alapító Ganz Ábrahám a Kö- zép-Európában használatos gyorsan elhasználódó kovácsoltvas vasúti kerekeket saját eljárása alapján gyártott olcsóbb és hosszabb élettartamú, kéregönté- sű kerekekkel váltotta fel. Ehhez a szabadalomhoz vásárlás útján még egy szabadalmat szerzett a vasúti keresztezések gyártásával kapcsolatban. Az igen hamar felfutó termelés osztrák, német, olasz, svájci, orosz piacokon talált vevőre. A termékeket átlagosan 25—30%-os tiszta haszonnal értékesítették. A saját, valamint a vásárolt szabadalom nemcsak a jelentős felhalmozásnak, hanem a kísérletező kedvnek is bázisát jelentette. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a gyárnak gondoskodnia kellett arról, hogy a szabadalmak határidejének lejárta után is rendelkezzék olyan termékkel, amivel külföldi piacait megtarthatja. A vasúti kerék forgalmának csökkenése idején, az 1870-es évek elején, a Ganz gyár olyan szabadalmat vásárolt, illetve tökéletesített, mellyel a következő évtizedekben túllépett a közép-európai piacokon és már Európán kívülre is szállított. Ez a szabadalom a malomiparban használatos hengerszék volt, melyből 1874—1885 között az értékesítésnek csalc 18%-a jutott Magyarországra, habár ekkor a magyar malomipar az európai élvonalba tartozott mind a műszaki fejlettség, mind a feldolgozott mennyiség tekintetében. A külföldi piacok felé való elkötelezettség és a rugalmas vállalati vezetés egyaránt lehetőséget biztosított tehát az új termékek bevezetésére. A vállalat vezetői érdeklődést mutattak az elektromosság felhasználási lehetőségei iránt és módot adtak a kísérletezésre. Ezen a ponton kell arra a kérdésre választ adnunk, hogy található-e szoros összefüggés a gazdaság fejlettségi szintje és a találmányok, új termékek felmerülési helye között. Természetesen egy minimális gyártási készség feltétlenül behatárolja a műszaki újdonságok megszületésének helyét. Azonban olyan esetben, mint például a villamosipar születése, amikor lényeges gyártási előzményekkel nem rendelkező iparág teszi az első lépéseket, a műszaki újdonságok létrejöttének ideje és helye véletlenszerű. A későbbiekben, mikor már az iparág egyre nagyobb tért hódít, amikorra kialakulnak a vezető és követő cégek, a mindenkor adott vállalatok közti hierarchia már nagyobb mértékben determinálja a találmányok megszületésének helyét. Abban, hogy egy-egy cég végül is milyen pozíciót képes a későbbiekben elfoglalni, a gazdasági környezetnek már döntő szerepe van. A villamosipar esetében még egy tény jelentősen erősíti a gazdasági tényezőktől való viszonylagos függetlenséget, tudniillik, hogy az ezen az iparágon belül alkotott termékek kizárólag tudományos eredmények konkrét alkalmazásával jöttek létre. Nem volt előzetes gyártási tapasztalat, műszaki ismeret, amelyre közvetlenül ráépülhetett az elektromosipar. A termékekhez szükséges alkatrészek, berendezések a gépgyártás köréből kerültek ki, de lé128
