Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Bartha Lajos, ifj.: Braun Károly spektroheliográf tervei. Adatok egy fontos napészlelő műszer elvének történetéhez
csátási (emissziós) vonal jelenik meg. Kellően szétnyitva a spektroszkóp rését, a protuberancia részben vagy teljes egészében láthatóvá válik. (1, 2) A rés azonban nem nyitható szét tetszés szerinti mértékben, mert bizonyos fokú tágítás után az átfedő folytonos színkép ismét megerősödik és elnyomja a jelenséget. Emellett a berendezés kezelése nehézkes, nagy gyakorlatot igényel és fényképezésre alkalmatlan. A protuberancia spektroszkóp azonban magába hordozza a spektroheliográf csírát. Szinte meglepő, hogy 1868-tól, a protuberancia-műszer megalkotásától, két évtizedig tartott, amíg az amerikai George Ellery Hale (1868—1938) elkészítette az első monokromatikus napfényképező berendezést. G. E. Hale és a francia H. Deslandres 1889-ben tervezett spektroheliográf- jának elvi vázlatát az 1. ábra szemlélteti. A távcső fókuszában keletkező B napkép az S! spektroszkóp résre esik, amely mögött a c kollimátor lencséből párhuzamos sugárnyaláb jut a p nagy diszperziójú prizmába. Az itt keletkező színképet a t sík segédtükör vetíti az észlelő távcsőbe, amelynek o objektívje Hale - spektroheliográf 120
