Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Vámos Éva - Szabadváry Ferenc: Egy kohászati eljárás orvosi véleményezése a XVIII. században
ártalmasnak. A javított eljárás szerint a higanyt, ércet és vizet nem rézüstökben melegítették, hanem hordókban forgatták, melyekben azáltal melegedett ■ fel, hogy a hozzáadott víz hőmérséklete volt magas. Ez a művelet még kevésbé volt veszélyes, mint a régi. A következő lépés volt a víz leeresztése a hordókból és a massza felfogása faedényekbe. Ezután a hordókból a higanymaradékot kézzel kimosták. Ehhez és a felesleges higany préseléssel való eltávolításához ekkor — előző véleményével ellentétben — a doktor bőrkesztyű viselését írta elő. Nem tartotta azonban különösen veszélyesnek, hogy a munkások ezt kényelmetlenségénél fogva nem használták. Hasznosnak tartotta, hogy a szétszóródott higany összegyűjtésére a helyiséget csatorna szelte keresztül. Mivel az amalgám golyók kiizzítását zárt rendszerben végezték, a kicsepegő higanyt víz alatt fogták fel, ezt a munkafolyamatot továbra sem minősítette veszélyesnek. A kinyert fémben visszamaradó higany olyan elenyésző mennyiségű volt, hogy az azzal később dolgozóknak nem lehetett kárára (5). Hoffinger erős érvnek tartotta az amalgamálás mellett, hogy ebben az eljárásban nincs szükség ólomra, mely a tapasztalat szerint lényegesen gyakrabban okoz mérgezési tüneteket, mint az amalgámos eljárás a higanymérgezést. Ismét hangsúlyozta, hogy az utóbbiban sokkal kevesebb a meleg munkahely (6). Azonban a neves orvos ismételt elismerő nyilatkozatai ellenére az amal- gámozás, amilyen gyorsan közismertté vált, olyan hamar el is vesztette jelentőségét. A szklenói üzemet már 1793-ban lebontották és Magyarországon visz- szatértek az olvasztásra. Ennek fő oka az volt, hogy az eljárás elsősorban ezüst kinyerésére volt alkalmas, az aranyat kisebb százalékban lehetett vele kihozni, mint az olvasztással. A magyarországi ércekben viszonylag sok arany is volt, így ennek kinyerése volt a fontosabb feladat. A sokat vitatott eljárás történetéből ezúttal azonban ‘az a legfontosabb számunkra, hogy a bányász és kohász szakemberek maguk kértek fel orvost az eljárás véleményezésére mert technológiájuk bevezetéséhez annak gazdaságosságán kívül azt is bizonyítaniuk kellett, hogy a munkások egészségére kevésbé ártalmas, mint a régi. IRODALOM 1. Az amalgamálásról bővebben lásd: Vámos, É.-Szabadváry, F.: Egy korai nemzetközi tudományos konferencia és kísérlet nemzetközi tudományos társaság létrehozására. Technikatörténeti Szemle, VIII, 1975—76, 261—262. i. Schleicher, A.: Adatok a kohászat magyarországi történetéhez. VII. Magyarország mint az úgynevezett európai amalgamáció bölcsője. MTA Műszaki Osztály Közleményei, 1961, 407—410. Winkler, K. A.: Die europäische Amalgamation der Silbererze und silberhaltigen Hüttenprodukte. Freiberg, 1898. 3. Partington, J. R.: A History of Chemistry. Vol. II. London, 1961, 39—41. Born, I.: Ueber Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Rohsteine, Schwarzkupfer und Hüttenspeise. Wien, 1786. Ferber, J. J.: Nachrichten von dem Anquicken der gold- und silberhaltigen Erze, Kupfersteine und Speisen in Ungarn und Böhmen nach eigenen Bemerkungen daselbst im Jahr 1786 entworfen von Johann Jacob Ferber. Berlin, 1787, Pezel, J.: Lebensbeschreibungen des Fürsten Raimurtd Montecuccoli, des Fürsten Wenzel Liechtenstein und des Hofrates Ignaz von Born. Wien, 1792. Szily, K.: Magyar természettudósok száz évvel ezelőtt. Természettudományi közlöny, Budapest, 1888, 225. sz. 171. Heltai, I.: Lovag Born Ignác. Természettudományi közlöny, 1933. 456. 2. Gortvay, Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. Budapest, 1953. I. köt. 209. 116
