Technikatörténeti szemle 10. (1978)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Petik F.: Az anyagvizsgáló gépek konstrukciójának fejlődéséről
ben mérte a forgatáshoz szükséges erőt. A súrlódási veszteségeket számítással vette figyelembe. Az öntöttvas törőszilárdságára kb. 100 kp/mm 2 értéket kapott. A megbízható kísérleti eszközzel meghatározott törőszilárdság értéket csak 1818-ban publikálta G. Rennie, de az jól egyezett Younggal. A fémanyagvizsgálat kezdetei Fém próbatesteket vizsgáló gépről 1758-ból is van adat: A francia Perronet húzó-, nyomó- és haj Utóvizsgálatokra alkalmas gépet készített. A szentpétervári Út- és Vasútépítő Mérnökök Intézetében az Oroszországban hídépítési célra készülő vasanyagok vizsgálatára 1824-ben szakítógépet készített G. Lamé (1795—1870), a fiatal francia vendégtanár (7. ábra). Hasonló gépet készített Lagerhjelm Stockholmban, majd 1832-ben Woolwich Londonban. A németországi Sayner Kohóban 1828-ban mérlegkaros egyszerű szakítógépet készítettek. Az 1:50 áttételű karon felrakósúlyok adták a terhelést (20—25 Mp-ig), a 25 mm átmérőjű acél próbapálcákat kézikerékkel forgatott húzóorsó terhelte. A német J. W. Lossen 1829-ben egy lánchíd láncelemei vizsgálatára készített szakítógépet [7]. Az 1830-as évekből van adatunk egy Oroszországban működő láncszakítógépről is [8]. A XIX. század elején mindenekelőtt Angliában gyorsult meg a fémipari anyagvizsgálat fejlődése, a rohamosan terjedő vasút, fegyver- és gépgyártás igényeinek megfelelően. Főleg egész szerkezeti elemeket vizsgáltak. Egy acélhídba beépítendő csőtartó vizsgálatára W. Fairbairn által használt anyagvizsgáló berendezés látható a 8. ábrán. A terhelés még mindig csak lépcsőkben növelhető. A vizsgált cső kb. 6 m hosszú és kb. 300 m átmérőjű volt. A gépek fejlődésével együtt járt, hogy kezdtek önálló anyagvizsgáló laboratóriumokat szervezni. Angliában híres volt D. Kirkaldy laboratóriuma, amely magánvállalkozásként végzett anyagvizsgálatokat az ipar és az állam részére. Az esseni Krupp gyár is itt vizsgáltatta acéljait az 1850-es években. Kirkaldy volt az első, aki rendszeresen publikálta anyagvizsgálati eredményeit. Egyik korai szakítógépe látható a 9. ábrán. 1853-ban Szentpéterváron is megalakult az építőipari anyagok első vizsgálóállomása, az Út- és Vasútépítő Mérnökök Intézetének keretében. A hatvanas években Berlinben, 1871-ben Münchenben, majd további német városokban kezdték meg működésüket anyagvizsgáló intézetek. Az intézetek megalakulása azt mutatta, hogy alapvetően megváltozott az anyagvizsgálat módszere. Eddig csak bizonyos konstrukciós célra felhasználni kívánt anyagok tulajdonságait akarták megismerni. A későbbiekben tervszerű tudományos munkával igyekeztek rendszerezni a meglevő szerkezeti anyagok tulajdonságait, majd ezek alapján újabb anyagokat kifejleszteni. Magyarországon Palóci Horváth Ignác műegyetemi tanár (1843—1881) alapította meg az első anyagvizsgáló laboratóriumot 1871-ben, a budapesti József Műegyetem Műszaki Mechanikai Tanszékén [9], Első, gazdaságilag fontos vizsgálatsorozatát az 1875—77 években Budapest főváros megbízásából végezte: az addig kizárólag külföldről beszerzett útburkoló anyagok magyar kövekkel való helyettesíthetőségét vizsgálta. A szilárdságvizsgálatot a laboratórium legjelentősebb gépén, a Werder-féle szilárdságvizsgáló gépen végezte (10. ábra).
