Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Oszetzky G.: Néhány adalék az elektromechanikus műszerek fejlődéséhez

A döntő változást az 1881. év hozta. D'ARSONVAL dolgozta ki azt a műszerkonstrukciót, amelyet ma állandómágnesű lengőtekercses műszerként ismerünk. (18.) Az előzményekhez azonban hozzátartozik, hogy az első forgótekercses műszer 1867-ben látott napvilágot, s ez Lord Kelvin „Syphon Recordere" volt. Speciális tengeri kábel mérésekhez készült regisztráló műszer volt. Könnyű analógiát találni azonban a lágyvasas tűs galvanométer és a forgótekercses műszer között is. Lágyvasas tűs galvanométert DEPREZ, AYRTON és CARPENTIER is készített, mindhárman 1880-ban. (19.) De térjünk vissza a lengőtekercses műszerre. Az új konstrukció lényege abban rejlett, hogy az addigi mágnestűs vagy lágyvasas lengőrész helyett tekercset alkalmaztak, amelybe a mérendő áramot bevezetve, jött létre az elfordulás, egy állandó mágnes sarkai között. Az új szerkezeti kialakítás azonban többet jelent, mint azt első pillanatra gondolnánk. Nem az történt ugyanis, hogy csak a műszer álló és lengőrészét cserélték fel, hanem az elforduló tekercs és a mágneses légrés kialakításával olyan technológiai tulajdonságokat biztosítottak a műszernek, amelyekkel a mérési eredmények számottevően javultak. Tekercs alkalmazása mágnestű helyett a lengőrószben, szükségessé tette a mesterséges visszatérítőnyomaték képzését is. Erre kezdetben, s így volt ez egynémely DEPREZ műszer esetében is, torziós rugót alkalmaztak. Az ú.n. feszítettszálas megoldás egyben rögzítette a lengőrészót az állandómánges sarkai között. A mesterséges visszatérítőnyomaték képzésére egyébként azért is szükség volt, mert az árammentes tekercsre — anyaga réz — nem hatott a föld-mágnesség. A DEPREZ műszerek első változatának torziós rugója egy konkrétan meghatározott rugóállandót biztosított, amely a mért eredmény számszerű értékelését nagymértékben megkönnyítette. A műszer későbbi változataiban már megjelent a spirálrugó. (20.) Az állandó mágnesű lengőtekercses műszer „csúcsa" az 1888-ban szabadalmaztatott WESTON-féle műszer. Konstrukciója követi a DEPREZ—D'ARSONVALrendszert, illetve még tovább fejleszti azt. A lengőrész visszatérítőnyomatékát spirálrugó-párral képezi, amely egyrészt megoldja a tekercs áramcsatlakozását, másrészt arányos visszatérítőnyomatékot létesít. A WESTON-műszer technológiai kivitelezése is elsőrangú. Az állandómágnes anyagának megválasztása, a kövezett csúcscsapágyazás, az alkalmazott tükörskála együttesen biztosítják a közel egy nagyságrendnyi — tehát tízszeres — pontosságnövekedést az előttük alkalmazott műszertípusokhoz képest. A műszer későbbi példányaiba a SWINBURNE-féle hőmórsékletkompenzáló kapcsolás is belekerült. (21.) A WESTON-műszer Európában is elterjedt, számos példány ma is található belőlük. Eddig tulajdonképpen a galvanométerek fejlődésének néhány vonatkozásáról volt szó. Ahhoz, hogy tovább léphessek a történeti rész vizsgálatában, egy-két elméleti megfontolás feltétlenül szükségessé válik. A galvanométerek lengőrészének csillapítására többféle eszközt használtak fel. Csillapítást hozott létre a torziós rugó, belső súrlódása által, sőt csillapított a tűcsapágy is, természetesen kisebb mértékben. A XIX. század vége felé vezették be a mesterséges lég-, és folyadékos csillapító szekrényeket. A 90-es években került sor a mág-