Technikatörténeti szemle 10. (1978)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Szekeres J.: A hosszúság mértékegységének története
3. A modern elektronika eszközeit fel lehetett használni. Az interferométerek igen érzékenyek a külső behatásokra, erős behatások a mérést meghamisíthatják. Ez főleg a szerszámgépeken alkalmazott interferométereknél jelentkezik, mivel azok nem laboratóriumi, hanem műhelyi körülmények között működnek. A zavaró jelenségek hatásának csökkentésére számos lehetőség van s ezeknek a hatásossága dönti el, hogy a hosszmérő interferomótert hol lehet alkalmazni. Ilyen laser interferométer ebben az évben már működni fog az OMH-ban s elvégezhetjük a végvonásos mértékek közvetlen vizsgálatát. Végezetül rátérek a méter definíció új lehetőségének ismertetésére. Ha a méréstechnikában olyan helyzethez jutunk, melyben a pontosságot a mérés egységének reprodukálhatósága korlátozza, akkor új egységdefinícióra van szükség. Ez történt legutóbb 1960-ban, amikor az új méter definíciót megalkották. Elfogadása idején kétségtelenül a Kr 86 volt a legalkalmasabb hosszúság állandó, de már röviddel utána sejthető volt, hogy a laserek megjelenése lehetővé fogja tenni a hosszúság és az idő egység pontossága közötti távolság csökkentését, sőt megszüntetését. A kísérleti és elméleti fizikusok felismerték, hogy a fénysebesség a természet alapállandója s napjainkban a fényrezgésszámok mérése révén ezt az állandót olyan nagy pontossággal tudják meghatározni, mint ahogy azt a métert definiáló hullámhossz bizonytalansága megengedi. Kísérletekkel bizonyították, hogy a fénysebesség e hibahatáron messze túlmenően állandó. A pontosabb méter meghatározására két mód kínálkozik. Talán segíthetne egy új, a jelenleginél jobb hullámhossz állandó, de a végleges megoldást egy olyan egyesített tér és idő mértékrendszer megteremtése is jelentheti, melyben a méter és a másodperc a fénysebességnek egy definiált értékén át kapcsolódik. Ebben a rendszerben a métert a fénymásodperc törtrészeként definiálnánk. A fénymásodperc lényeges jellemzője, hogy törtrészeit és sokszorosait meg tudják határozni a fényterjedés időtartamának másodpercben való megmérésével. Ilyen rendszer bevezetése új fejlődési szakaszt nyit meg a méréstudományban és a másodperccel azonos pontosságú új métert eredményez. A méter reprodukálhatósága kb. 10~ 8 , a másodpercé jelenleg 10~ 13 , de állandóan tovább javul. A másodperc jelenleg a kísérleti fizikának messze a legpontosabban reprodukálható egysége és feltehetően a jövőben is az marad. Mint látjuk, a méter fejlődés egész történetén végigvonul az a törekvés, hogy a métert természetadta hosszúsággal fejezzék ki. Kezdve a francia fizikusok azon igyekezetétől, hogy a délkör negyedének tízmilliomodik részét választották, majd 1906ban Planck javasolta, hogy a fizikai mérések egységeinek definiálásához a fizika alapállandóit kellene felhasználni. Végül a laserek megjelenése után Townes hívta fel a figyelmet arra, hogy az idő és hosszúság egysége a fénysebességen keresztül összekapcsolható lesz. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy nincs kialakult általános vélemény a két rendszer valamelyikének elfogadása mellett, de joggal várhatjuk, hogy a jövő mértékrendszere a fénysebesség definiálásával egyesített tér—idő mértékrendszer lesz. Kívánom, hogy még életünkben bekövetkezzen.
