Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Árvay L. A mértékrendszerek fejlődése különös tekintettel a villamos mennyiségekre
A leírandó jelenségek (mérendő mennyiségek) köre és a szükséges — egymástól független — alapmennyiségek száma között szoros összefüggés van. A mechanika jelenségeinek a leírásához három (hosszúság, tömeg, idő), az elektromos jelenségeket is beleértve még egy negyedik (pl. az áramerősség), a termodinamikához még egy ötödik, a hőmérséklet (pl. K), az optikához egy hatodik, a fényerősség (pl. cd), a vegytanhoz hetedikként az anyagmennyiség (pl. mol), és a geometriához kiegészítő alapegységekként a síkszög (pl. rad és a térszög (sr) felvétele szükséges és elégséges. A háromtól kilenc alap-, ül. kiegészítő egység felvétele többé-kevésbé önkényes, azonban a mértékrendszer megválasztása már nem közömbös sem a tudományok fejlődése, de még kevésbé az oktatás, a műszaki és természettudományos képzés és például a mérnöki gyakorlatban végzendő számítások szempontjából. Hogy csak a legismertebb nehézségekre utaljunk, a CGS-rendszerben a g, kg hol tömeget, hol erőt (súlyt) jelentett és a középiskolákban egykor a kgs bevezetése ezt a kettősséget csak részlegesen oldotta fel. Ugyanakkor a BME-n a kg mindig erőt jelentett, míg a tömegnek, mint származtatott mennyiségnek a dimenziója —-— volt. Később a p és a kp bevezetése megoldotta ugyan a m kettőséget, de a N elterjedése miatt már nem lesz hosszúéletű. Az SI (Systéme International d'Unités) kialakulása előtt különösen bonyolult volt a helyzet az elektrotechnikai, főleg elektromágneses számításoknál, ezek közül is főleg ott, ahol az elektromágneses mennyiségek mellett még az erő is szerepelt. Ezen a területen ugyanis a Gauss-féle elektrosztatikus és elektromágneses, az ún. gyakorlati, a Giorgi-féle (MKSÍ2) ül. az MKSA, MKSQ, MKSV és az MVAS mértékrendszerek voltak forgalomban. Ahány szerző vagy oktató volt, szinte megannyiféle felfogást vaUottak mértékrendszer dolgában. A gyakorlati szakembereknek pedig az átszámítási tényezők egész sorával kellett dolgozniok. Lássuk most röviden az egyes mértékrendszerek lényegét, hogy aztán ebből az összehasonlításból annál jobban értékelhessük az Sí-rendszer előnyeit. Gaussé (1777—1855) az érdem, hogy kidolgozta az első mértékrendszert. („Intensitas vis magneticalis terrestris ad mesuram absolutam revocata" = „A földi mágneses erő erőssége abszolút mértékegységben kifejezve"). Alapmennyiségek: cm (az ősméter 0,01 része), s (a Föld keringési idejének bizonyos hányada), g tömeg (az őskilogramm 0,001 része). Alapösszefüggések az elektromos és mechanikai mennyiségek között F = QE (F = erő, Q = töltés, E = térerősség) Q egységének meghatározása a Gauss-tételből 0EdA = E0 dA = E4TO 2 = —Q A A k (A = felület . k= állandó)
