Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - Szenthe János: Lánczos Kornél: A geometriai térfogalom fejlődése

Wattenberg professzor „krónikája" lebilincselő olvasmány, felkelti a laikus érdeklődését is, mindemellett tudományos pontosságú és forrásértékű közlemény. Hasonló füzetek a hazai technika- ipar- és tudománytörténet köréből bizonyára sikert aratnának a magyar olvasók körében is. ifj. Bartha Lajos LÁNCZOS KORNÉL: „A GEOMETRIAI TÉRFOGALOM FEJLŐDÉSE" (ford. Merza József, Gondolat, 1976. 323 oldal. A geometria napjainkban kezd ismét divatba jönni: a tér szerkezeteinek kérdései ma a szakemberek szűk körén túl a szélesebb közönséget is foglalkoztatják. E helyzet kialakulásában az egyik tényező a technika fejlődése volt, ugyanis a mérési lehetőségek hallatlan mértékű kiterjesztésével a világegyetem szerkezetére vonatkozó ismereteink szinte napról-napra gyarapodnak, így a tér szerkezetére vonatkozó elméletek is állandóan módosulnak, fejlődnek. A Gondolat Kiadó tehát jelentős igényt tölt be, mikor a térfogalom fejlődését ismertető könyvet bocsájt az érdeklődők rendelkezésére. Szerencsés volt a kiadó választása is: Lánczos Kornél, aki Einstein munkatársaként maga is művelője volt az általános relativitáselméletnek valódi szakembere a témának. Ezt mutatja az is, hogy az angolnyelvű eredeti, melynek fordítása a magyar kiadás, az egyik legrangosabb kiadónál jelent meg. Lánczos minimális matematikai előismereteket feltételezve, szinte kézenfogva végigvezeti az olvasót a térfogalom fejlődésének történetén, az ókortól egészen Einsteinig, tehát majdnem napjainkig. Az első két fejezet a kezdet kezdetén, a geometriának mint tudománynak a kialakulását tárja elénk. Ezt az izgalmas témát, melynek számos fontos részlete máig tisztázatlan, a szerző filozofikus gondolati mélységgel és kivételes átéléssel tárgyalja. Az axiomatikus módszer felfedezése jelentette tulajdonképpen a geometriának mint tudománynak a létrejöttét és az emberi gondolkodás fejlődésének ez az egyik első nagy vívmánya egy összetett történelmi fejlődés eredménye volt, amiről az olvasó teljes áttekintést nyerhet. A régi görögök geometriáját, mely a későbbiek során minden más exakt tudománynak is példaképe lett, a szerepét megillető részletességgel tárgyalja. A harmadik fejezet áttekintést ad arról a hosszú fejlődésről, mely a geometriában a régi görögöktől Einsteinig végbement. Ennek során tárgyalja azokat a döntő lépéseket, melyeket a Descartes-féle analitikus geometria bevezetése és a Bolyai—Lobacsevszki-féle nem euklideszi geometriák felfedezése jelentett. Részletesen ismerteti a felületelméletben Gauss eredményeit. Majd rövid áttekintést ad a Riemann-féle terek felfedezéséről, végül az Einsteinféle általános relativitásemlélet kialakulásának ismertetésével a geometria eddigi fejlődésének utolsó korszakához jutunk. A negyedik és ötödik fejezetben megismerkedhetünk a klasszikus tenzoranalizis alapfogalmaival, melyekre a Riemann-féle terek elméletének az ezeket követő fejezetben sorrakerülő részletesebb ismertetésénél lesz szükség. A szerző itt szerencsés módon a konzervatív tárgyalásmódot követi, ezt igényli is a könyv ismeretterjesztő jellege: az elmélet modern apparátusának ismertetése kilátástalan lenne az átlagolvasó számára. A hatodik fejezet tehát a Riemann-féle terek elméletének, vagyis a Riemann-geometriának alapfogalmaival és leglényegesebb eredményeivel ismer-