Technikatörténeti szemle 9. (1977)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Gazda István: Történeti Kronológia

Az első természettudományi áttekintés a középkori fejezetben található, mely a VI. — XVII. századig foglalja össze a természettudományok és a technika fejlődését. A VIII. — XII. századi alaptudományokból aránylag kevés adat szerepel, bár megemlítik ar-Rázi életrajzi adatait (al-Razi néven), továbbá Abul Vafa munkásságát. Helyet kapott Ibn al-Haitam is az angolszász irodalomban ismert nevén: Alhazenként. Az arab tudomány többi képviselője sajnos nem szerepel itt, pedig a kitűnő algebrista al-Kvarizmi, a csillagász al-Birúni, a természettudós al-Farábi, továbbá Averroes és Avicenna is helyet kaphattak volna. Sajnos a középkori arab-perzsa tudomány a magyar szakirodalom számára feltáratlan még, érdemes volna például Sarton összefoglalóját magyar fordításban megjelentetni. Ez bizonyára sokat segítene az ilyen jellegű lexikális összefoglalókhoz is. Áttérve a középkori Európára, hiányoljuk pl. Cardano nevét és bizony Regiomontanusnak sem az a legnagyobb érdeme, hogy állítólag a trigonometriát önálló tudománnyá tette. Érdemes lett volna néhány sort szentelni Vesaliusnak is, aki 1543-ban megjelentette híres anatómiáját. Ide illettek volna a középkori egyetemalapítások is, gondoljunk például a XIV. századi krakkói és bécsi egyetemekre, vagy a nagy klasszikus egyetemközpontokra Párizsban, Oxfordban. Ezek helyett csupán egyetlen, s az európai tudomány számára kevéssé jelentős intézményről: a Harvard kollégiumról ad számot az első — és mint láttuk, meglehetősen hiányos táblázata. Az újkort hasonló jellegű összefoglaló vezeti be. Pascal neve mindkét táblázatban szerepel, a kortárs és levelezőtárs Fermatét viszont hiába keressük. Az 1665-ös évszám mellett a Journal des Scavants című folyóirat alapítása szerepel (a Savants, ami itt szerepel, az egy későbbi név), de jó lett volna az angol Philosophical Transactionst is megemlíteni. Newton neve mellett nem szerepel híres gravitációs törvénye (1666). Jó lett volna megemlíteni R. Hooke nevét is, aki a XVII. század legjobb kísérletezője volt, s találmányai igen fontosak a technika fejlődésében is. A későbbi századoknál is igen sok hiányosság fedezhető fel, nem is szólva arról, hogy az eddig tárgyalt összefoglalóban egyetlen magyar tudós neve sem szerepel. Ennek egyébként az a magyarázata, hogy a magyar tudomány története a Magyarország fejezeten belül kapott helyet, ezt viszont érdemes lett volna megemlíteni, az általános jellegű összefoglalóknál. Sajnos igen sok a hiány és hiba e tudományos-technikatörténeti áttekintéseknél, s így e hézagpótló munka sem pótolta a magyar szakirodalom eddigi, ilyen jellegű hiányosságait. Hasonlóak a tapasztalataink a történelmi fejezetekben is. Az 1687-es évszám mellett például a következő áll: a pozsonyi országgyűlés elismeri a Habsburgok örökös magyar királyságát. Erdélyt osztrák császári csapatok szállják meg. Erdély adófizetésre kényszerül Béccsel szemben. Eddig nem is volna semmi probléma, de az, hogy a Habsburgok 1687 után Erdélyt nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem mint nagyfejedelemséget közvetlenül Bécsből kormányozták — ez már nem szerepel a táblázatokban. Az, hogy Magyarországot Erdéllyel egyesítették 1867-ben, a magyar történelemnél ismét nem szerepel, csak Románia történelménél. És végül Magyarország történeténél ismét nem említik meg a gyulafehérvári gyűlést, melynek következményeként 1918. december