Technikatörténeti szemle 9. (1977)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Karner M.: A hőelemes és pirométeres mérések történetéről

sok, feltalálók foglalkoztak a villamosságtan és a hőtan jelenségeinek kutatásával, az eszközök fejlesztésével. A villamos műszerek őse az iránytű, melynek története a VI. századi Kínába nyúlik vissza. Villamos műszerré akkor vált, amikor 1820-ban OERSTED észrevette, hogy az áram kitéríti az iránytűt. Az első hőelemes méréseket BECQUEREL és POUILLET mágnestűs torziós galvanométerrel végezték. Egy ilyen galvanométert szerkesztett BARUS is, saját méréseihez. A műszer alsó részét mutatja metszetben a következő, az 5. ábra. Az „A" tekercset körülveszi a „B-B" mágnestűpár, mely az „E" szálon függ a „C" mozgó tükörrel együtt. Az elfordulást távcsővel észleli, majd a torziós fej elfordításával állítja vissza „O" helyzetbe, és az elfordulás szögét olvassa le noniuszskálán. Minőségileg javított a méréseken a DEPREZ—DARSONVAL-féle galvanométer megjelenése. A következő. 6. ábrán a LE CHATELIER által tökéletesített alakjában láthatjuk. A tökéletesítés abból állt, hogy a forgótekercset kis hőfoktényezőjű huzalból, pl. újezüstből készítette, a műszert zárt dobozba helyezte, hogy a szennyeződéseket, a súrlódásokat elkerülje, a függesztőszálat a régieknél erősebbre, de vékonyabbra cserélte, újezüstből készítette. A lengő rész könnyen szerelhető volt, így helyszíni üzemi méréseknél kiszállítva szerelték össze. A következő konstrukció (7. ábra) már nem fénymutatós, üzemi műszernek is készült, de nagyon sok nehézséggel járt. A hőhibája nagyon nagy volt, rá is írták a millivolt skála alá, hogy 18 °C-nál érvényes. Ezután a SIEMENS-modellt már kitűnőnek mondták (8. ábra) 300 ... 400 ohmos ellenállással 180, 10í*V-os skálaosztással. Ilyen műszerek még manapság is használatban vannak. Teljesen üzemi műszer, falra szerelhető, masszív házban, HB gyártmányú, a 9. ábrán látható. Termoelektromos mérésre először KOHLRAUSCH és AMMAN használta a kompenzációs módszert 1870 körül. A századfordulóra már a hőtechnikai kompenzátor is megjelent a LEEDS—NORTHOUP cégnél, közepes pontosságú mérésekhez, hordozható üzemi használatra (10. ábra). Nagy pontosságú mérésekhez 1910 körül az Otto WOLFF cég Berlinben már gyártotta a DIESSELHORST-féle kompenzátort. Ennek egy régi modelljét mutatja a 11. ábra. A különböző olvadás- és dermedéspontok vizsgálatához a termofeszültséget nemcsak mérni, hanem időbeli lefolyását regisztrálni is kellett. A 90-es években egyre nagyobb ötletes készülékeket szerkesztettek. Egyet a Roberts-AUSTENfélét a 12. ábrán láthatunk. A készülék elején függőlegesen mozog a keretben elhelyezett fényképező lemez. Egy rugós óramű húzza felfelé. A galvanométer függőleges fénysávot vetít a vízszintes résre, így a lemezre pontszerű fény jut. Ez a készülék a gyorsregisztrálók közé tartozott. Lassúbb folyamatok regisztrálására készült a következő, a 13. ábrán látható, SIEMENS gyártmányú, dobos, ejtőkengyeles, pontnyomó regisztráló műszer, 1905 körül. A következő kép (14. ábra), az Országos Mérésügyi Hivatal Hőelem laboratóriumának jelenlegi regisztráló berendezését mutatja. A 10 mV nagyságrendű egyenfeszültségű jelet, erősítés után digitális voltmérő dolgozza fel, az írógép két másodpercenként leírja, a perforátor pedig lyuk-