Technikatörténeti szemle 9. (1977)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉK AZ EMBERI MŰVELŐDÉSBEN című konferencián Budapesten 1976. április 27–30-án elhangzott előadások I. rész - Hronszky I.: A gőzsűrűségmérések és a XIX. századi atomelmélet
lius féle korlátozások között feltételezett atomelmélet pedig inkonzekvens alapokon nyugodott. Ismeretes, hogy bizonyos ideig a kémia végül egy harmadik úton a Gmelin-féle egyenértékek előtérbehelyezésével haladt tovább. A gőzsűrűségmérés szerepe 1832 körül tehát átalakult. Az eredmények Dumas számára mindinkább azt bizonyították, hogy az elemek gőzállapotából csak nagyon feltételesen lehetne atomsúlyra következtetni. Mindez összekapcsolódott azután az atomelmélet kémiába való bevezetésének 23 , valamint funkciójának felülvizsgálásával, és végeredményben Dumast a kémiai elemek atomjai létezése tételének szenvedélyes elutasításához vezette. Dumas 1836-ban már egy dogmatikus módon bevezetett tannak tekinti az atomelméletet, melynek bizonyos következményei ugyan igazolódtak, de ez mitsem változtat a tan egészének önkényességén. Ezt az önkényességet bizonyítják a felbukkant ellentmondások, illetve, hogy a megoldásukra tett kísérletek a válságot csak elmélyítették. Nézzük meg röviden Dumas néhány állítását a „Philosophie Chimique"-ben, ami 1836-os előadásának könyvformája. Az alábbi részletek egyrésze helyes felismeréseit foglalja össze, másik része viszont pesszimista állásfoglalását a gőzsűrűségmérés lehetőségei vonatkozásában. „Az a következtetés-mondja az egyszerű gázok molekulái kétatomosság ának hipotézisével kapcsolatban-, amelyet a négy egyszerű, a természettől gázállapotú test és a bróm ill. jódgőz megfigyelése alapján levonhatunk, azon megfigyelések alapján egészen nyilvánvalóan elutasítandó, amelyek a kénre, foszforra és arzénra vonatkoznak. 2 ' 1 Ennek alapján viszont ki kellett mondania: „Világosan meg kell állapítani, hogy a gázok, még ha egyszerűek is, egyenlő térfogatokban nem tartalmaznak azonos számú atomot, legalábbis nem kémiai atomot (kiemelés tőlünk). 25 Ezt az először 1832-ben nagy hangsúllyal kimondott állítást Berzelius egy évvel később egyetértően megismételte: Dumas eredményei megmutatták, hogy nincs közvetlen szükségszerű út az egyszerű gázok gőzsűrűségének mérésétől atomsúlymeghatározásig. 26 (Mindazok alapján amit Dumas nézeteiről elmondtunk, félreértésnek érezzük, hogy a történészek nagy része azt veti szemére, hogy nem ismerte fel az Avogadro elv érvényességét. 27 Canizaro helyesebben ítélte meg a helyzetet. 28 A hivatkozottak alapján látható, hogy Dumas éppen Avogadro elv érvényességének elfogadása következtében jutott el annak felismeréséhez, hogy be kell vezetni a több. ill. egyatomosság feltevését és ennek következtében az atomsúlyokra való következtetést túlzottan hipotetikusnak tekintette. „Ha elfogadjuk mondta, hogy a kémiának van eszköze az atomsúlyok meghatározására, (a gőzsűrűségmérés), akkor azt mondhatjuk, hogy ha azonos térfogatokat veszünk, akkor néha azonos számú, néha ennek kétszeresét, néha háromszoros mennyiséget találunk, kevesebbet azonban soha. 29 A további kutatás számára Dumas a következőket ajánlja: „ahelyett, hogy ezekbe a hipotézisekbe mélyebben behatolnánk, sokkal jobb lenne szilárd elméletek számára biztosabb alapokat keresni. Kétség nélkül azt fogják gondolni, hogy hasznosabb lenne kutatni azon gőzök sűrűségének meghatározását, amelyek számunkra ismeretlenek, vagy a számunkra rendelkezésre álló módszerek segítségével, vagy újak segítésével, miközben az összetett testek sűrűségének vizsgálatát sem hanyagoljuk el, bár ezek kutatása látszólag kevésbé fontos, de
